Napi evangélium

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”

Elmélkedés:

A pogány százados egyszerű szavakkal fejezi ki hitét és kéri Jézus segítségét. Abból indul ki, amit katonatisztként megtapasztal: beosztottjai engedelmeskednek neki, teljesítik parancsait, utasításait. S ha ez ilyen egyszerűen történik a katonák között, akkor bizonyára Jézus is ugyanilyen módon képes gyógyítani. Kéréséből és annak módjából két mozzanatot érdemes kiemelnünk: a hitvallást és az alázatot. Kifejezi, hogy hisz Jézus gyógyító hatalmában, s e nagy hitét maga Jézus dicséri meg. Máté evangélista úgy írja le kettejük párbeszédét, hogy szembeállítja a pogány (nem zsidó) származású ember hitét és a választott nép hitetlenségét. E kétféle magatartás döntéshelyzetbe állít minket. Az adventi időszak lehetőséget ad, hogy elinduljunk egy új úton. A hit vagy a hitetlenség útját választjuk-e? Sokat tanulhatunk abból is, hogy a százados alázattal adja elő kérését. Nem követelőzik. Nem kér lehetetlent. Nem szab feltételeket és határidőket. Még csak nem is a maga számára kér valamit, hanem beteg szolgája javára.
A történetben tehát az egyik oldalon ott látjuk az emberi hitvallást és alázatot, a másikon pedig az isteni szó erejét. Az ember kéréssel fordul Istenhez és bízik abban, hogy kérése meghallgatásra talál. Az első adventi napok arra valók, hogy megfogalmazzam kéréseimet és alázattal elmondjam azokat Istennek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, add, hogy szerencsében és balszerencsében hűséggel álljak melletted; a boldogságban tele alázattal, a szerencsétlenségben keményen és meg nem hajolva. Csak az legyen örömöm, ami hozzád vezet, csak az szomorítson el, ami tőled elválaszt! Aquinói Szent Tamás