Napi evangélium

Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában”. Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: „Jöjjetek! Minden készen van.” De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: „Földet vettem. El kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!” A másik azt mondta: „Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!” Egy további így szólt: „Most nősültem, nem mehetek.” A szolga hazatért, jelentette mindezt urának. A házigazda haragra lobbant. Meghagyta szolgájának: „Menj ki azonnal a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat!” A szolga jelentette: „Uram, parancsodat teljesítettem, de még mindig van hely.” Az úr akkor megparancsolta a szolgának: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.”

Elmélkedés:

Ismét egy farizeus látja vendégül otthonában Jézust, aki Isten mindenkinek szóló meghívásáról és az emberek elutasításáról mond példabeszédet. A példázat szerint a meghívottak meglehetősen udvariatlan módon viselkednek, amikor szinte nevetséges indokokkal visszautasítják a meghívást. Mivel az első körben meghívottak csalódást okoztak távolmaradásukkal, a vendéglátó ezt követően hívja meg házába „a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat,” akik már elfogadják a hívást. A harmadik körben újabb vendégek érkeznek, a társadalomból leginkább kitaszítottak, az „utak mentéről,” hogy az ünnepségnek helyet adó ház megteljen vendégekkel.
A példabeszéd azt tanítja, hogy Isten meghív minket országába, hogy éljünk vele. Nem csak a túlvilági mennyországra kell itt gondolnunk, hanem arra a titokzatos országra, amely itt a földön valósul meg. A történetben fontos szerepet kap a „szolga,” aki Isten meghívását közvetíti az embereknek, s aki maga Jézus, a mennyei Atya küldötte és szolgája. Ebben az értelemben Jézus saját küldetéséről ad tanítást, ugyanakkor rávilágít arra, hogy milyen nagy hibát követnek el azok, akik visszautasítják Isten meghívását.
Nagy könnyelműség és hiba volna részemről, ha valamilyen komolytalan ürüggyel, evilági teendőkre hivatkozva visszautasítanám Isten hívását.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Add, Uram, hogy keresztedet megértsem. Add, hogy elfogadjam. Add, hogy szíved jobb megértéséért hordozzam. Mennyei Atyám! Fiad szíve nyilvánította ki a te emberszeretetedet. Nem tudnám, hogy ki vagy, ha nem nyilvánítottad volna ki magadat Fiad emberi szívében. Ha lelki szemem végtelenségedre tekint, akkor határtalanságod megzavarja látásom. Világosság helyett sötétség vesz körül. De ha Krisztus szívére tekintek, akkor igazán tudom, hogy szeretsz.
G. Miller