Napi evangélium

Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek – azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár? Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.”

Elmélkedés:

Az elmúlt három nap gondolatmenetét folytatjuk elmélkedésünkben az evangélium alapján. Továbbra is a farizeusi lelkületről és annak legjellemzőbb vonásáról a képmutatásról van szó, de itt már nem az érintettekhez intézi Jézus szavait, hanem saját tanítványaihoz, akiket meg akar óvni a farizeusok látszatra törekvő, de a hitet nélkülöző vallásosságától. A képmutatás kifejezés az ókori színház világába nyúlik vissza, amikor valaki igazi arcát eltakarva álarcot tart maga elé és eljátszik egy szerepet. A szerepjátszás nem csupán a színházban fordul elő, hanem bármelyik emberi közösségben, amelynek egyik tagja fel szeretne emelkedni, s előbbrejutása, érvényesülése érdekében megjátssza önmagát. A képmutatást nevezhetjük alakoskodásnak vagy színlelésnek is, mindkettő arra utal, hogy az ember külső cselekedetei nem egyeznek meg benső szándékaival, azaz jónak tűnik a külső szemlélők számára, de szívében valójában gonoszság lakik.
Jézus figyelmezteti övéit, hogy a rejtett, eltitkolt dolgok egyszer napfényre kerülnek, kitudódnak. A képmutató emberek is lelepleződnek egyszer. Nem mondja meg, hogy ki és mikor végzi ezt a leleplezést, de inkább kell gondolnunk Isten végső ítéletére, mintsem az emberi, önkényes bíráskodásra. A másokban rejtőző farizeusi lelkület leleplezése nem a mi feladatunk. Az viszont igen, hogy önmagamban észrevegyem és megszabaduljak tőle.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Krisztusom, a te evangéliumodat könnyű hallgatni, de nehéz élni. Meg vagyok elégedve az én kis, tisztességes életemmel, s félek attól, hogy azt megváltoztassam. Nem teszek eleget az emberekért. Félek, hogy, mivel mindig csak magamért teszek valamit, nem teszem meg mindazt, amit az emberek várnak tőlem. Add, hogy hozzálássak a mai napon!
A. Pereira