Napi evangélium

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát; Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe.”

Elmélkedés:

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy a tanítványok az imádkozó Jézust látva azt kérik, hogy tanítsa meg őket imádkozni. A kérés teljesítésére ő a Miatyánk néven ismert imádságot mondja nekik. Az Úr imája forradalmi szemléletváltást hozott az imádkozásban. Jézus ugyanis arra bátorít minket, hogy Istenre ne úgy tekintsünk, mint az egész világ teremtőjére és mindenható urára, hanem mint barátra, családtagra, atyára. Istennek ilyen módon való megszólítása rögtön bensőségesebbé teszi az imádkozást. Talán mi magunk is könnyen abba a hibába esünk, hogy úgy tekintünk az imára, mint az Isten és az ember közötti kapcsolatra, de olyan helyzetben, hogy az ember világa és az Isten világa egymástól távol van és az ima kapcsolatot teremt a két távoli világ között. Jézus szavai szerint egészen más a kapcsolat az Isten és az ember között, hiszen családtagok vagyunk, mi Isten gyermekei, ő pedig a mi mennyei Atyánk.
Ebből az alaphelyzetből nézve egészen természetes az, hogy gyermeki bizalommal fordulunk Istenhez kéréseinkkel, aki szeretettel figyel ránk és szeretettel gondoskodik földi és örök életünkről. A napjainkban sokat emlegetett emberi méltóság Isten ajándéka számunkra, s e méltóság alapja az, hogy Isten gyermekei vagyunk. E méltóságunk tudatában imádkozzunk mindig Istenhez!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, én ismerem, az igazat, de nem azt mondom. Birtoklom szeretetedet, de nem azt teszem. Hiszek ugyan benned, de nem bízom benned. Beszélek a felebarátról, de nem veszem észre őt. A pénznek szolgálok, de nem szégyenlem. Kereszténynek nevezem magam, de nem vagyok az. Így van ez, de sokáig nem maradhat így! Könyörülj, Uram, rajtam!
A. Pereira