Napi evangélium

Abban az időben: János (apostol) így szólt Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van. Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben, – azért, mert Krisztuséi vagytok, – bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül. De aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák. Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.”

Elmélkedés:

Szabaddá tenni az utat
Néhány évvel ezelőtt lelkinapra hívtak egy plébániára. Az egész napos program része volt egy buzdító beszélgetés a fiatalokkal, majd külön a szülőkkel, gyóntatás, szentségimádási óra és prédikáció a délutáni szentmisében. A misére készülvén a sekrestyében észrevettem a templomi szószékhez vezető lépcsőt és mindjárt felvetettem ötletként a házigazda atyának, hogy mi lenne, ha a szószékről mondanám a prédikációt. Nem volt rá ideje, hogy válaszoljon, mert a sekrestyés néni közbeszólt: „Azon a szószéken már legalább 15 éve nem járt senki. Ha előre szólnak, szívesen elpakoltam volna a lépcsőről, de így elég nehéz volna feljutni.” Szemügyre véve a polcként szolgáló lépcsőt, nem erősködtem tovább. Régi füstölő, felgöngyölt futószőnyeg, gyertyatartók, virágvázák, takarítóeszközök és ismeretlen tartalmú dobozok torlaszolták el az utat s akadályozták meg, hogy a régi szószékről történjen az igehirdetés.
Azért említem az esetet, mert sok ember évek, évtizedek óta akadályozva érzi magát abban, hogy rendszeresen olvassa Isten üzenetét, a Szentírást. A lustaság, a kényelem, a megszokottság, pontosabban az elszokottság kacatjai torlaszolják el az utat. Gyorsan rendet lehetne tenni, s most ne mondjuk azt, hogy nincs rá idő, hiszen a mai ünnep, a Szentírás vasárnapja jó alkalmat ad erre. Hamar tisztázni lehetne, hogy mi akadályoz meg abban, hogy a Szentírás mindennapi lelki táplálékom legyen. Nyitott kapukat döngetek azoknál, akik olvassák e sorokat és naponta az evangéliumi elmélkedéseket, hiszen ők Krisztus tanításából élnek. De gondoltak-e arra, hogy másoknak segítsenek abban, hogy szabaddá tegyék számukra az Isten szavához vezető utat? Mert a Szentírás mindenkié. Isten üzenete minden emberhez szól. Nem sajátíthatja ki azt magának senki. Nem mondhatom, hogy örömmel tölt el az, hogy naponta találkozom Isten igéjével és fontos útmutatást jelent ez számomra, hanem segítenem kell másokat, hogy ők is felfedezzék a Krisztus tanításában rejlő lelki kincset.
Szentgyónás vagy lelki beszélgetés alkalmával papként gyakran megkérdezem, hogy az illető szokott-e Szentírást olvasni. Egy fiatal édesapa egyszer azt válaszolta, hogy gimnazista korában minden nap olvasott egy részletet, de már sok éve ki sem nyitotta Bibliáját. Kérdeztem, hogy nincsenek-e elvonási tünetei? Nincsenek, válaszolta mosolyogva, mert értette a humort, s mert csak humornak gondolta kérdésemet. Aztán már komolyan mondtam neki, hogy szerintem lehetnek, mert a felsorolt bűnei, a családi és munkahelyi problémái arra utalnak, hogy teljesen elveszítette a támpontot, az Isten iránymutatását életében. Elgondolkozott véleményemen és pár hónappal később örömmel mesélte, hogy újra felfedezte a bibliaolvasás örömét.
Ő szabaddá tette az utat, a saját útját, hogy megnyithassa lelkét Isten akarata számára. Milyen jó volna, ha másokat is megérintene Isten szava! Milyen jó volna, ha minden keresztény ember odafigyelne a hozzá szóló Istenre! Milyen jó volna, ha mindenki arra törekedne, hogy életében Isten szavának útján járjon, azaz megvalósítsa mindazt, amit olvas és megért!
Tegyük szabaddá az utat, amelyen Isten közelít felénk!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Istenünk! Miközben olvassuk a Szentírást, terád figyelünk, téged hallgatunk, s felfedezhetjük azt is, hogy te meghallgatsz minket és a Szentírás üzenete által válaszolsz kérdéseinkre. Tudom, hogy a kitartó olvasás, a figyelmesség és a tanulékony lélek elengedhetetlen ahhoz, hogy meghalljam szavadat, megértsem útmutatásodat. Segíts, hogy meghalljalak a Szentírás szavaiban, a megszólaló és lelkem visszhangját váró Istent! Segíts, hogy a te szent Fiad, Jézus Krisztus örömhíréhez méltóan éljek és eljussak hozzád az örök üdvösségre!