Napi evangélium

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”

Elmélkedés:

A mai evangéliumi részlet mindenekelőtt Jézus személyére vonatkozóan ad tanítást. A történet azzal kezdődik, hogy Jézus imádkozik, s csak tanítványai vannak vele, a nép most nincs jelen. Keresi tehát az alkalmat, hogy visszavonuljon egy időre a kíváncsi tömegtől, amely fokozódó lelkesedéssel érdeklődik tanítása iránt, illetve egyre több beteget visz hozzá. Az a tény, hogy e csendes pillanataiban is vele vannak tanítványai, azt jelzi, hogy egészen bensőséges, baráti kapcsolat alakult ki köztük. Ebben a bizalomteljes légkörben hangzik el Jézus kérdése, hogy kinek tartják őt az emberek, illetve az apostolok. Erre válaszolva hangzik el Péter apostol részéről a hitvallás, amely szerint Jézust az Isten Fölkentjének tartják, azaz Isten különleges küldöttének, akit eltölt Isten Lelke.
Jézus személye mellett Péter apostolról is fontos üzenetet közöl a részlet. Az első kérdésre a tanítványok közül többen válaszolnak. Az Úr második kérdésére azonban csak Péter ad feleletet a maga és apostoltársai nevében. Mondhatjuk, hogy Péter a szóvivő, aki mindannyiuk véleményét tolmácsolja. Az ő elsőségét, vezető szerepét jelzi ezzel az evangélista.
Jézus tőlem is megkérdezi: kinek tartom őt. Szavaimmal és cselekedeteimmel fejezem ki azt, hogy mit gondolok, mit hiszek róla.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, életem mindig szenvedést jelent, ha másokat látok szenvedni. Saját erőmre támaszkodva összeroppannék. Tégy engem teljes emberre, add meg, ami még hiányzik. Csendesítsd le nyugtalanságomat. s add a te üdvözítő nyugtalanságodat, mellyel megmentésünkre indultál. Ha te vagy szívem nyugtalansága, akkor a csend és a béke útján járok.