Napi evangélium

Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.”

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumi részletben már megismertük annak okát, hogy Jézus miért választ ki tanítványai közül tizenkettőt és miért adja nekik saját hatalmát a gyógyításhoz és a tanításhoz. A mai szövegben ennek folytatásaként megismerjük a tizenkét kiválasztott nevét, akiket apostolnak, küldöttnek nevezett az Úr. Az apostoli küldetés és szolgálat alapja a Jézus általi kiválasztottság és küldés. Az evangélista talán azért is hangsúlyozza ezt, hogy ne merüljön fel bennünk, az olvasókban semmiféle kétség azzal kapcsolatban, hogy honnan, kitől származik az apostolok hatalma. Ők nem az ördöggel szövetkeznek, miként a rosszindulatú farizeusok gondolták egykor Jézusról, nem is a saját erejükből képesek különleges cselekedetekre, hanem mesterük és tanítójuk, Jézus nevében indulnak, tanítanak és cselekszenek.
Érdemes odafigyelnünk arra, hogy Jézus és küldötteinek kapcsolata a mennyei Atya és a Fiú kapcsolatának folytatása. Miként az Atya elküldte az ő Fiát, Jézust a világba az igazság tanításával és az üdvösség örömhírével, és hatalmat adott neki, hogy irgalmasságának jeleként meggyógyítsa a betegeket, ugyanúgy Jézus ráruházván saját hatalmát a kiválasztottakra elküldi őket, hogy az ő nevében tanítsanak és gyógyítsanak.
Hallgatok-e az Atya küldöttére és engedem-e, hogy engem is küldötté tegyen?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, mit tegyek, hogy a mindennapok egyhangúságában és a kicsiny ügyek taposómalmában el ne veszítsem lelki rugalmasságomat? Kell, hogy megőrizzem érzékemet a világ és az élet nagysága, értéke iránt, élesítenem kell a tekintetemet, hogy valóban fölismerjem felebarátaim és Isten ügyének modern kérdéseit.
Ph. Sonet