Napi evangélium

Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába.” Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!” Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. A kanászok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.

Elmélkedés:

Az éjszakai tengeri vihar lecsendesítése alkalmával, miként erről tegnap olvastunk, Jézus megmutatta, hogy isteni ereje nagyobb a természet erőinél. Mivel e természeti erők az embert fenyegető gonoszt jelképezik, azt is bizonyítja a mi Urunk, hogy a sátán felett is van hatalma és képes megmenteni az embert. A mai evangéliumban ennek egy további példájával találkozunk. Itt már nem jelképesen van jelen a gonosz, hanem valóságosan, egy ördögtől megszállott találkozik Jézussal. Ő pedig kiűzi az emberből a gonoszt.
A sertések a zsidók számára tisztátalan állatok voltak, ezért húsukat nem fogyasztották. A pogányok számára nevetség tárgya lehetett a zsidóknak ez a tartózkodása, félelme ezen állatoktól. Az eset a pogányok által lakott területen történt. Jézus nem sajnálta az elpusztuló sertéseket, de a pogányok saját szempontjukból jogosan háborodtak fel állataik pusztulásán, ezért kérésükben, miszerint Jézus távozzon vidékükről, nem feltétlenül Isten Fiának, a Megváltónak elutasítását érdemes látnunk.
Jézus önként és feltétel nélkül cselekszik. Más esetekben a beteg ember kéri gyógyulását vagy fejezi ki hitét, de itt semmi hasonlóval nem találkozunk. Az Úr rögtön felismeri a helyzetet és azonnal cselekszik, mert nem tűrheti, hogy a gonosz tovább tartsa fogságában ezt az embert.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, beledobtál bennünket a sötétségbe, mint a kovászt. A bűn megfosztott minket a világtól, de mi lépésről lépésre visszahódítjuk, s úgy adjuk vissza neked, amint kaptuk, rendben és szentül a napok hajnalán. Ne sajnáld tőlünk az időt, Uram! Figyelmünk gyorsan lankad, agyunk hamar kifárad. Minden szép élet melletted tanúskodik, Uram!
G. Bernanos