Napi evangélium

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Elmélkedés:

Nehézségek idején
A vihar lecsendesítésének története sokak fantáziáját megmozgatja. A gyerekek könnyen megjegyzik és ugyanilyen könnyen mondják el a hallottakat. Nagyívű mozdulatokkal utánozzák a tenger háborgását, szinte költői szavakkal magyarázzák, miként hánykolódik a bárka a hatalmas hullámokon, arcukon az egykori apostolok halálfélelme tükröződik, s alig tudják visszafogni magukat, amikor a történet végére Jézus szavának és mozdulatának köszönhetően minden elcsendesedik. A gyerekekhez hasonlóan a művészek is nagy érdeklődést mutatnak a téma iránt, miként erről mozgalmas és rendkívül látványos festmények egész sora tanúskodik, gondoljunk csak Brueghel, Rembrandt képeire vagy például a Hitda-kódex miniatúrájára.
Máté, Márk és Lukács evangélista egyaránt lejegyzi a tengeri vihar lecsendesítésének eseményét. Mindhárman említést tesznek arról, hogy miközben az apostolok küzdenek az evezéssel és saját félelmeikkel, Jézus alszik. A leírásokban egyetlen apró különbség mutatkozik: csupán Márk említi meg, hogy Jézus egy párnán (vánkoson) aludt (vö. Mk 4,37). Pontosan ez a jelentéktelen párna jelzi azt, hogy az esemény megtörtént a valóságban. Mert a mondanivaló megfogalmazására ki lehet találni tengert, bárkát és vihart, de egy párnát nem talál ki senki csupán azért, hogy a leírtak igazságát igazolja. Nem kitalált történetről van tehát szó, amely az evangélisták fejében született meg, hogy ezzel is igazolják Jézus természetfeletti erejét, hanem a valóságban megtörtént esetről, amikor Jézus megmutatja tanítványai előtt, hogy isteni ereje nagyobb az ember életét veszélyeztető erőknél. És itt ne csupán a természet erejére, a rettenetes hullámokat keltő szélre gondoljunk, hanem a gonosz lélek erejére, aki az ember életére tör. A Bibliában és a későbbi keresztény írásokban ugyanis a pusztító természeti erők a legtöbb esetben a gonoszt helyettesítik. Ebben az értelemben a történet azt tanítja, hogy a mi Urunk képes legyőzni a gonoszt és képes megmenteni az embert.
A történet másik üzenete, hogy erősítsük magunkban a Jézus iránti bizalmat. Életünk nehéz helyzeteiben nem vagyunk magunkra hagyva. Nem csak kizárólag a magunk emberi erejére számíthatunk. Vegyük észre Jézus közelségét! Forduljunk hozzá és bízzunk abban, hogy ő képes és akar segíteni rajtunk. Ne engedjük, hogy félelmeink felülkerekedjenek. A félelem a hit és a bizalom hiányát jelzi. Jézus azt kérdezi a bárkában tartózkodó apostoloktól: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” (Mk 4,40). Nekünk is ugyanezt mondja, ha nincs bennünk bátorság őrá bízni életünket. A kísértések és a próbatételek idején különösen is fontos az, hogy tudjuk, kitől várhatunk segítséget küzdelmeinkben. Az apostolokhoz hasonlóan be kell látnunk, hogy törékeny és gyenge a hitünk, de Jézus megerősíti azt. Az ő isteni erejének, hatalmának megtapasztalása segít minket a nehézségek idején és erősíti hitünket. És ha már egy hajóban evezünk, egy közösséghez tartozunk a többi keresztény emberrel, akkor próbáljuk meg egymást is erősíteni a hitben.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Amikor apostolaid hozzád fordultak segítségért, te olyan csodát tettél, amire nem számítottak. Ezzel megmutattad isteni erődet, bebizonyítottad azt, hogy hatalmad felette áll a gonosz erőknek. Cselekedeteddel megmutattad, hogy törődsz azokkal, akiket szeretsz. Segíts, hogy mindig, még a legnehezebb élethelyzetekben is észrevegyük jelenlétedet! Hisszük, hogy te mindig velünk utazol életünk bárkájában és nem hagysz el bennünket a veszély idején. Urunk, oszlasd el félelmeinket és növeld hitünket!