Napi evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.”

Elmélkedés:

Jézus azt tanácsolja a hegyi beszéd ma olvasott részletében, hogy a jócselekedeteket alázattal és önzetlenül tegyük. Az alázat ebben az esetben azt jelenti, hogy nem várunk érte semmiféle elismerést, az önzetlenség pedig azt, hogy nem várunk viszonzást. Minden jócselekedet mögött a szeretet áll. Mi jellemzi a valódi jótetteket? Egyrészt az, hogy a cselekvést nem a várható haszon motiválja, hanem egyedül a másik ember érdeke, java. Megfeledkezem saját magamról, igényeimről és kényelmemről, és teljes személyiségemmel a másik személy felé fordulok. Ilyen módon a jócselekedet mindig lemondás, de nem csupán abban az értelemben, hogy az anyagi javaimról vagy annak egy részéről lemondok, hanem önmagamat akarom a másiknak ajándékozni.
A jócselekedetek másik jellemzője a szabadság. Nem kényszerít rá semmiféle külső erő, hanem mintegy lelki, benső késztetést érzek arra, hogy emberi képességeimmel, tehetségemmel, erőmmel a másik szolgálatára álljak. A teljes szabadsággal vállalt és valóban önzetlen jócselekedet velejárója az öröm, a lélek öröme. Tudom, hogy jót tettem valakivel, de nem várok semmiféle jutalmat ezért, nem tölt el büszkeség, nem várok még hálát sem, csak egyszerűen eltölt az öröm, hogy Isten jóságát utánozhattam.
Észreveszem-e az alkalmakat, amikor jót tehetek?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Adj nekem, jóságos Istenem, téged megértő értelmet. téged átélő érzelmet, hozzád siető lelket, irántad buzgó bensőséget, benned élő szívet, téged dicsérő tetteket, szavadra hallgató fület, a te fölségedet magasztaló nyelvet, a te szépségedet megsejtő és szemlélő szemet, neked kedves életmódot, hozzád vágyó hű kitartást, és adj Jézusom, boldog halált. Jutalmazz itt a földön gyakori jelenléteddel, egykor fényes föltámadással, és oda túl Önmagadat add örök jutalmul!
Szent Benedek