Napi evangélium

Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak, és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra feltámad.”
Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János, odamentek Jézushoz, és ezt mondták neki: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk!” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben.”
Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!”
Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.”
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Elmélkedés:

Péter kérdésére az őérte mindent elhagyók jutalmáról tanított Jézus. A jutalom hallatán megindult Jakab és János fantáziája. Könnyedén elengedték fülük mellett Mesterük szavait azzal kapcsolatban, hogy Jeruzsálembe érve szenvedés és halál vár rá. Az ő fejükben egészen más gondolatok jártak. A gazdagság veszélyéről már hallottak, de arra nem gondoltak, hogy a hatalomvágy, a dicsőségvágy éppoly veszélyes lehet az ember számára. Valószínűleg nem csupán kettejük fejében jártak ilyen gondolatok, hanem a többi apostol is hasonlóan gondolkozott, máskülönben nem nehezteltek volna meg társaikra.
Tanítványainak ilyen helytelen gondolkodása és viselkedése lehetőséget ad Jézusnak, hogy a szolgálatról, a szolgáló lelkület fontosságáról tanítsa őket. Az emberből szinte ösztönösen tör fel a vágy, hogy mások fölé kerekedjen, másokon uralkodjon, másokat vezessen. Ez a vágy azonban túlhatalmasodhat, megfékezhetetlenné válhat az emberben, aki ekkor már minden eszközt megragad, hogy mások felett éreztesse hatalmát. Jézus azt kéri tanítványaitól, hogy ne engedjenek az ilyen helytelen vágyaknak, hanem mindig a szolgálat szándékával közeledjenek embertársaik felé, kerüljék a versengést. Ismét saját példáját hozza fel az Úr, aki nem uralkodni jött a világba, hanem szolgálni. Isten szolgája ő, aki példát mutat a szolgálatra.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Megvallom. Uram, és áldalak érte, hogy bennem képmásodat teremtetted meg, hogy Rád emlékezve Rólad elmélkedjem, Téged szeresselek. De ezt a képmást annyira eltorzította a vétek, annyira elfeketítette a bűn, hogy nem tud eleget tenni rendeltetésének, hacsak Te meg nem újítod és helyre nem állítod. Uram, tégy a magadévá!
Szent Anzelm