Napi evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”

Elmélkedés:

A Szentlélekkel kapcsolatban újabb kijelentést tesz Jézus búcsúbeszédében: „az Igazság Lelke elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn 16,13). Milyen igazságra gondolhatott a mi Urunk?
Pilátus előtt, kihallgatása alkalmával Jézus ezt mondta: „aki az igazságból való, hallgat a szavamra.” Ekkor Pilátus megkérdezte: „Mi az igazság?” (Jn 18,37-38). A római helytartó ezen kérdése óta az emberiségben nem csak az igazság keresésének vágya él, hanem az igazság létezésének megkérdőjelezése is. Megismerhető-e az ember számára az igazság? Milyen igazságot, értéket érdemes követnünk? Létezik-e személyes érdekektől független igazság? Valóban igazságnak tekinthető-e az, amit a többség, a közvélemény vagy éppen csak néhány közvéleményformáló annak mond? Hogyan találhatjuk meg az igazságot egy olyan korban, amikor egyesek olyan rafinált módon mutatják be féligazságaikat, hogy azok már-már igazságnak tűnnek?
E kérdésekre a válasz Jézus személye. Az igazsággal kapcsolatos bizonytalanságaink és kételkedéseink eloszlatására egyedül a Szentlélek képes, aki elvezet bennünket a teljes igazságra. Mert az igazság Jézus személyében áll előttünk. Pilátus előtt is ott állt az igazság, de a kételkedés elhomályosította értelmét, látását. Világosítsa meg értelmünket a Szentlélek, hogy Jézus Krisztusban felismerjük az igazságot!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, sokat kívánsz tőlünk – voltaképpen mindent. Jézus, a mi testvérünk odaadta egész életét, és íme: él! Mi sokszor beszélünk az ő új életéről, magunkban ugyanakkor még mindig a halált hordozzuk, pedig elég volna számunkra egy egészen kevés bátorság is. Ez a bátorság talán kis lépésekben – átlendíthetne bennünket az igazi életbe. Olykor mintha ugródeszkán állnánk. Istenünk, segíts elszánni magunkat, hogy végre ugorjunk – az új életbe!
E. A. Grabner-Haider