Napi evangélium

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”

Elmélkedés:

Az utolsó vacsorán elhangzott búcsúbeszédében Jézus az általa elküldendő Szentlélekről a következőket mondta: „meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről” (Jn 16,8). A kijelentés jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha önmagunkra vonatkoztatjuk. A Szentlélek nem általánosságban győzi meg az embereket arról, hogy van bűn és a másik ember bűnös, hanem engem győz meg arról, hogy bűnös vagyok. Az evangéliumokban számos helyen találkozunk a farizeusi lelkülettel, amelyet Jézus minden esetben nagyon határozottan elutasít. A farizeusoknak éppen az volt a legnagyobb bűnük, hogy magukat tökéletesnek tartották, azaz nem ismerték el, hogy bűnösök. A Szentlélek abban segít minket többek között, hogy bűntudatot és bűnbánatot ébreszt bennünk.
Az utóbbi években divatossá vált, hogy nem kell bűntudatot ébreszteni az emberekben, mert ez nyomasztóan hat rájuk. A bűntudat valóban kellemetlen azok számára, akik nem ismerik a bűnbánatot és a bűntől való szabadulás útját. Hívő keresztényként tudjuk, hogy bűneink megbánása és megvallása a szentgyónásban megszerzi számunkra Istentől a bocsánatot. Ne féljünk szembenézni bűneinkkel! Ne féljünk Isten előtt megvallani azokat! A bűnbánó megtapasztalja a bűnből való felemelkedést, a lelki újjászületést.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Kegyes Pásztor, igaz étek, édes Jézus, kérünk Téged: Te legeltesd, védd a népet, Te mutasd meg kegyességed fönn az élők közepett! Mindenható fejedelmünk, étkünk, éltetőnk, szerelmünk, engedj asztalodra lelnünk, testvérül engedd ölelnünk odafönn a szenteket!
Aquinoi Szent Tamás: Lauda Sion