Napi evangélium

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.”

Elmélkedés:

A szeretet vonatkozásában a kölcsönösség témájára tér át Jézus. A Fiú és az Atya kölcsönösen szeretik egymást. A mi Urunk azt a szeretetet sugározza felénk, emberek felé, amelyet az Atyától tanul, s amelyben az Atyától részesül. Azzal a szeretettel fordul felénk, amellyel őt szereti a mennyei Atya, s azt várja tőlünk, benne hívőktől, hogy viszonozzuk szeretetét. Ismételten a parancsok megtartásának szükségességéről tanít, amelyről korábban már volt szó. A krisztusi parancsok szerinti élet, az evangéliumi igazság szerinti élet ugyanis a szeretet bizonyítéka, jele. A szeretet túllép az érzelmek és a szavak szintjén. Jézus életében ez nyilvánvalóan megmutatkozik a szenvedés és a halál vállalásában, amely az Atyának való feltétlen engedelmesség jele. Minél erősebb bennünk az Atya iránti szeretet, annál inkább fogjuk üdvösségszerzőnek tekinteni Isten parancsait, törvényeit. Nem terhek ezek számunkra, amelyek elveszik életünk örömeit, hanem olyan útmutatások, amelyek a boldogság megélésében segítenek.
Meggyőző ereje, követésre indító hatása csak a szeretetből teljesen odaadott életnek, az önfeláldozásnak van. A szeretet gyakorlásában emberi erőm megfogyatkozik, testem elgyengül. Ez az erőtlenedés a szeretet velejárója. Nemde ezt látjuk Krisztus esetében is? Kész vagyok-e szeretetből odaadni Istennek magamat?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Köszönjük, Urunk, a kenyeret és a bort. Köszönjük az asztalt, amit mindennap megterítesz számunkra. Köszönjük, hogy az élet nem tévút, hanem hazafelé vezető ösvény. Köszönjük Neked, hogy nem kell kétségbeesnünk. Egészen Rád hagyatkozunk, Istenünk.
Jörg Zink