Napi evangélium

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.” „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem."

Elmélkedés:

Az előzményekben Jézus arra buzdította a népet, hogy ne csupán azért keressék őt, mert kenyeret adott nekik, hanem inkább olyan kenyérre vágyakozzanak, amelyet a mennyei Atya ad nekik. A tömeg ekkor újabb csodát kér, azaz a kenyérszaporítás megismétlését. Jó irányba indulnak el gondolatban, amikor felidézik a pusztai vándorlás korának azt az eseményét, amikor Isten manna kenyérrel táplálta a népet. A manna ugyanis az égből jött, hajnalonként az égből hullott a földre, amelyet összegyűjtve kenyérlepényt sütöttek belőle.
Válaszában Jézus arról tanít, hogy valójában nem Mózesnek volt köszönhető az egykori manna, hanem a mennyei Atyának. Ezzel egyértelműen arra utal, hogy a kenyérszaporításnál sem az ő személye volt a fontos, hiszen ezt a kenyeret is maga Isten adta a népnek.
Mindkét csoda, tehát az ószövetségi manna-csoda és Jézus kenyér-csodája jel, az isteni gondoskodás jele. Isten nem csupán természetes módon gondoskodik népéről, hanem akár természetfeletti módon is, azaz csoda által. Mégse számítson senki arra, hogy az előző nap látott kenyérszaporítás minden nap ilyen módon fog megismétlődni, mert új módon fogja az Atya táplálni a népet. A Fiú teste lesz a lelki táplálék, miként erről a következő napokban fogunk olvasni Jézus beszéde, tanítása alapján.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó örök Isten, mélységes szeretet, bölcsesség, jóság, remény s a bűnösök menedéke! Elfordulunk Tőled, s Te utánunk jössz. Közelebb már nem is jöhettél volna hozzánk, hisz emberségünket öltötted magadra. Csodállak, Uram, és szeretlek! Megengedted, hogy bepillantsunk örök és mérhetetlen szereteted mélységébe. Amen.