Napi evangélium

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.

Elmélkedés:

Jézus vizenjárása Máté, Márk és János evangéliumában egyaránt megtalálható, ma az utóbbi változatot olvassuk. Az elbeszélések célja kissé különbözik. Máté Jézus és az Egyház kapcsolatára teszi a hangsúlyt (vö. Mt 14,22-33), Márk pedig Jézus természetfeletti hatalmát és küldetését igazoló csodát lát benne (vö. Mk 6,45-52).
János evangélistát az a szándék vezeti, hogy összekösse a történettel a kenyérszaporítás csodáját Jézusnak az élő kenyérről mondott beszédével. Bemutatja, hogy aki képes sok ezer embert jóllakatni néhány kenyérrel, és aki képes a víz tetején járni, annak érdemes elhinni azt, hogy a kenyérben önmagát adja. Akinek ugyanis hatalma van ahhoz, hogy megszaporítsa a kenyereket, és akit nem kötnek ennek a világnak természeti törvényei, azaz nagyobb az ereje, mint a természetnek, az képes arra a csodára is, hogy saját testét adja az embereknek a kenyérben.
Az evangélista e szándékát jelzi a haladási irány: az apostolok a bárkával a tó túlsó partjára, Kafarnaum felé indulnak, és „éppen ott érnek partot, ahová tartottak” (Jn 6,21), illetve ahol Jézus elmondja beszédét az élet kenyeréről.
Ha engedem, hogy Jézus nekem is csodát mutasson és felismerem, amikor feltárja előttem istenségét, akkor hinni fogom azt, hogy önmagát nyújtja nekem lelki táplálékként az Oltáriszentségben.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, tedd, hogy átadhassam magam Neked. Adj hozzá bátorságot. Erősítsd meg gyenge akaratomat, mely Utánad eped. Kinyújtom két karom Feléd, fogadj el engem. Nincs erőm, hogy bele dobj am magam karjaidba, ezért Te vonj magadhoz engem! Amen.
F. Fénélon