Napi evangélium

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.

Elmélkedés:

Krisztus húsvéti ajándéka Az a tény, hogy Szent II. János Pál pápának köszönhetően az Isteni Irgalmasságot ünnepeljük a húsvét utáni vasárnapon, arra ösztönöz minket, hogy a „hitetlen” Tamás történetében odafigyeljünk a megbocsátás mozzanatára.
Valójában nem elsősorban Jézus Tamással szemben gyakorolt megbocsátó cselekedete miatt került e napra az Isteni Irgalmasság ünnepe, hanem a bűnbocsátó hatalom átadása miatt, amiről az evangélium első része szól. Megjelenése alkalmával a mi Urunk ezt mondta apostolainak: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot” (Jn 20,23). Mondhatjuk, hogy a bűnbocsánat a feltámadt Krisztus egyik húsvéti ajándéka. Miként a mi Urunk feltámadt a halálból, új életre kelt, ugyanúgy a bűnbocsánat a lelki újjászületést eredményezi az ember számára. Szintén közös vonásként kell megemlítenünk a mennyei Atya cselekedetét: az Atya támasztja fel Fiát, Jézust, és a mennyei Atya ajándékozza nekünk az új élet lehetőségét, amikor irgalmasan megbocsát nekünk.
Az anglikán vallásról a katolikus hitre tért hittudós és későbbi bíboros, John Henry Newman - akit XVI. Benedek pápa avatott boldoggá 2010-ben - mondta egyik szentbeszédében a következőket: „Ha létezik magasztos eszme a Katolikus Egyházban, még ha csak mint eszmét tekintjük is, akkor az Eucharisztia szentsége mellett a szentgyónás az. Micsoda mindent átható, szívet békével eltöltő kegy, amikor örömkönnyeket vált ki, lényegileg és érezhetően árad a lélekre az öröm olaja, amikor a bűnbánó végre föltámad, amikor Isten kiengeszteli őt önmagával, bűneit örökre elhengerítve!” E gondolat szépen megvilágítja a fentebb említetteket, a bűnbocsánat és a húsvét kapcsolatát.
Milyen hatása van a bűnbocsánat szentségének az ember számára? A halálos bűnnel az ember elveszíti a kegyelmi állapotot, eltávolodik Istentől és szeretetétől. A bűnbocsánat szentsége visszaadja a kegyelmet, újból Isten szeretetében élhetünk. A bűnbocsánat szentségében való rendszeres részesedés érzékennyé tesz bennünket a bűnökkel szemben. Nem az a cél, hogy az embernek állandó lelkiismeret furdalása legyen és emiatt szüntelenül féljen Istentől és a büntetésétől, hanem az, hogy a lelkiismeretünk lehetőleg még a bűn elkövetése előtt figyelmeztessen minket. Aki rendszeresen elvégzi szentgyónását és arra komoly lelkiismeret-vizsgálattal készül, az éberebben észreveszi a bűnalkalmakat.
A szentgyónásra mindig bizalommal készüljünk. Elsősorban ne a büntetéstől való félelem vezessen minket Istenhez, hanem az iránta való szeretet. Az igazi bűnbánat ugyanis mindig Isten iránti szeretetből fakad. Megérzem, hogy Isten szeret, kész nekem megbocsátani, s erre szeretetből fakadó bűnbánattal válaszolok. Nincs olyan súlyos bűn, amit Isten ne tudna és ne akarna megbocsátani. Ha valaki azonban vakmerő módon bizakodik a megbocsátásban és azt feltételezi, hogy Isten úgyis meg fog neki bocsátani, és emiatt nem tartja szükségesnek a gyónást, az teljesen félreértelmezi a megbocsátást.
A szentgyónásra mindig azzal a tudattal készüljünk, hogy az irgalomban gazdag mennyei Atyával találkozhatunk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te azt kéred tőlünk, hogy a szeretet gyakorlásában ne álljunk meg jóakaratú felebarátainknál, hanem még az ellenfeleinket, a rosszakaróinkat is szeressük, mindazokat, akik ellenségesen viselkednek velünk vagy bántalmaznak minket. Ez annak a jele, hogy az emberi könyörtelenség helyett az Atyától tanult irgalmasság győzhessen bennünk. Egyedül a szeretetből fakadó megbocsátás következetes gyakorlása képes legyőzni a rosszindulatot. Taníts minket, Urunk, az őszinte, szívből jövő megbocsátásra!