Napi evangélium

Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét. A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”

Elmélkedés:

Sötétség és világosság

A nevelési tanácsadóban a 11-12 éves kisfiú elé sok-sok színes ceruzát és két fehér rajzlapot helyez a szakember és arra kéri őt, hogy az egyik lapra az éjszakát, a másik lapra pedig a nappalt rajzolja le. A fiú kissé eltolja magától az egyik lapot, a másikat pedig maga elé veszi. Fent középre rajzol egy kisebb kört, majd húz egy függőleges halvány vonalat, amely kettévágja a kört és két részre osztja a lapot. A kör egyik felét feketére, a másikat aranysárgára színezi, s ehhez még sugarakat is rajzol. Kezdő mozdulataiból rögtön látszik, hogy egyetlen rajzon is el fog férni az ő éjszakája és nappala. A pszichológus közben hátrébb húzódik és a gyermek édesanyjának mondja: „A kreativitásával semmi gond. Ezt a megoldást rendkívül ritkán választják a gyerekek.” Miközben ők csendesen beszélgetnek, a rajz is elkészül. Az éjszaka oldalán minden szürke és színtelen, a nappal oldalán színes természet, házak, felnőttek és gyermekek. Végül két jelképes ember is a képre kerül, egy nagyobb, sötét alak az éjszaka oldalán, amint rátámad a nappal oldalán álló kisebb emberkére. A szakember aztán hosszasan elemzi az édesanyának, hogy a nappal jelenti a családot, ahol biztonságban érzi magát, az éjszaka pedig a külvilágot, ahonnan a gyermek fenyegetést, veszélyt érez.
Nem a gyermek rajzát és lelkivilágát szeretném e helyen elemezni. A példát azért említem, mert a nappalt fenyegető éjszaka, a világosságot elnyelni készülő sötétség nagyon ősi jelkép, amely mindenki lelke mélyen ott él. Tízezer évvel ezelőtt az ősember gyermekei is hasonló képet rajzoltak volna és évezredek múlva is ilyeneket fognak rajzolni a gyerekek, mindaddig így lesz ez, amíg reggel felkel a nap és este lenyugszik.
A sötétség és a világosság küzdelméről szól a mai, jelképekkel teli húsvéti szertartásunk. A bűn és a kegyelem harcáról. A halál és az élet viadaláról. A világosság végül eloszlatja a sötétséget, az isteni kegyelem legyőzi a bűnt, az élet győzedelmeskedik a halál felett. Mindezt magában hordozza Jézus Krisztus feltámadása, amit most ünneplünk. A régebbi időkben a keresztények a húsvéti vigília szertartását éjszaka, sötétben kezdték, s csak hajnalban a világosság beköszönte után ért véget. Napjainkban rövidebb a szertartás, de a jelképek megmaradtak. Az ünneplés a sötétség beállta után kezdődik a sötét templomban, ahová a pap behozza a feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyát, amelynek lángja megtöri a sötétség erejét, majd egyre nagyobb világosság árad, amikor a hívek meggyújtják gyertyáikat. Krisztus fénye így jut el mindenkihez, így erősíti mindenkiben a reményt, hogy az élet erősebb a halálnál. Ezzel a reménnyel és a Krisztus feltámadásába vetett hittel várhatjuk, hogy a feltámadás által mi is új életre támadunk.
A ma esti szertartás evangéliuma beszámol azokról a jámbor asszonyokról, akik Jézus sírjához mennek, ahol az isteni hírvivőktől megtudják az örömhírt: a megfeszített Krisztus teste nincs a sírban, mert feltámadt a halálból. Most csak az üres sírt láthatják és a feltámadásról szóló üzenetet hallhatják, a Feltámadottal még nem találkozhatnak, de megtudják azt is, hogy hamarosan láthatják majd őt. Ezzel a reménnyel, a jövőbeni találkozás reményével távoznak a sírtól.
Éljen bennünk is a remény, hogy találkozhatunk a feltámadt Úrral, aki majd tőlünk is azt kéri, hogy legyünk a feltámadás hirdetői.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, feltámadt Üdvözítőnk! Az élet utáni ösztön, az örök élet vágya, a feltámadás reménye erősen él bennünk. A mai napon az életet, a feltámadást ünnepeljük. A veled való találkozásokról szóló híradások és a húsvéti jelek erősítik a mi hitünket és bátorságot adnak ahhoz, hogy mi is feltámadásod hirdetői legyünk. Húsvét titka, a feltámadás titka megosztható. Olyan örömhír ez, amelyet nem zárhatunk szívünk mélyébe, hanem tovább kell adnunk másoknak, mindazoknak, akik az örök életre vágyakoznak.