Napi evangélium

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.

Elmélkedés:

A keresés húzódik meg a mai evangéliumi elbeszélés hátterében. Jézus keresése. Jószándékkal keresik őt a Jeruzsálembe érkező zarándokok, és gyilkos szándékkal keresik őt a főtanács tagjai. Az ellentétes szándékok mögött az igazsághoz való viszony rejtőzik. Az emberek felismerték szavaiban az igazság tanítását, amelyet érdemes követniük és elfogadták ezt az igazságot. Ezzel szemben a főtanács tagjai számára kínos volna kimondani az igazságot Jézus személyéről. Nekik már az is gondot jelent, hogy a nép közül sokan hisznek Jézusban és követik őt. A főtanács elöljárói tekintélyük elvesztésétől félnek. Hiányzik belőlük az igazság iránti tisztességes lelkület.
János evangélista azzal a szándékkal mutatja be a jelenetet, hogy megvilágítsa olvasói előtt Jézus elítélésének okát. A farizeusok és az írástudók korábban több alkalommal vitába szálltak Jézussal, mert bele akartak kötni tanításába, de mindannyiszor kudarcot vallottak. Kísérletet tettek arra, hogy Jézust a törvények megszegésével vádolják, de ezzel sem jártak sikerrel. Lázár feltámasztása után attól félnek, hogy még több követője lesz Jézusnak, s emiatt lázadás törhet ki, amit a rómaiak biztosan keményen megtorolnának. Okot, ürügyet keresnek tehát arra, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét. Az ember készen áll arra, hogy elítélje Istent. Az Atya pedig készen áll arra, hogy elfogadja a Fiú áldozatát.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, hittel vallom, hogy te valóban Isten vagy, aki isteni hatalmadat oly sokszor kinyilvánítottad az embereknek. Taníts meg engem arra, hogy mindig őszinte bizalommal merjek hozzád fordulni, aki üdvösségemet és minden ember üdvösségét akarod. Ments meg engem életem viharaiban és vezess engem a biztos kikötőbe, a te országodba!