Napi evangélium

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!”
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.

Elmélkedés:

A nagyböjti időszakban, amikor a megváltás beteljesedésének, Jézus kereszthalálának megünneplésére készülünk, a mai napon a megváltás kezdetére figyelünk. Arra az eseményre, amikor Mária, a názáreti lány megismeri Isten vele kapcsolatos szándékát, tudniillik azt, hogy őt választotta ki arra, hogy a Megváltó Anyja legyen. Mária az angyali üdvözletből értesül arról, hogy gyermeke fog születni, s ezt hittel elfogadja.
A történet számos művészt megihletett. A művészi ábrázolások közül a számomra egyik legérdekesebb egy kevésbé ismert XIV. századi itáliai festő, Ambrogio Lorenzetti alkotása. A Siena városában élt művész képe annyiban tér el a szokásos ábrázolásoktól, hogy Gábor angyal a jobb kezével olyan mozdulatot tesz, mintha autóstoppos volna, aki kezével int a közeledő jármű vezetőjének, hogy szívesen venné, ha elvinné őt az úton. Bocsánat a profán hasonlatért, de ezt a sajátos kézmozdulatot így lehet a legkönnyebben leírni. A művészettörténeti elemzések szerint ez a mozdulat, amely egyébként a kor más festményein is előfordul, kérést, könyörgést fejez ki, azaz Gábor angyal nem csupán közli Máriával az Isten üzenetét, hanem arra kéri őt, hogy fogadja el azt. Az angyal szinte könyörög, hogy Mária tegye meg, amit Isten kér tőle a megváltás érdekében. Ehhez hasonló gondolat egyébként az igehirdetésben is előfordul, gondoljunk csak például Clairvaux-i Szent Bernát egyik beszédére, amelyben a neves hitszónok az egész emberiség nevében könyörög Máriának, hogy mondjon igent Isten akaratára. Mindezek fényében az autóstoppos hasonlat nem is tűnik rossznak. Gábor angyal természetesen nem a maga számára kér egy ingyen utazást, hanem az Isten Fia számára. Azt kéri a názáreti lánytól, hogy „vegye fel őt” arra a nagy utazásra, amelynek köszönhetően eljön a világba, fogadja őt méhébe, hogy Isten eljöhessen emberi világunkba.
E kitérő után térjünk vissza az evangéliumi történethez, amelyben meghatározó szerepe és jelentése van a „kegyelem” szónak. Az angyal „kegyelemmel teljesnek” szólítja Máriát, majd pedig azt állítja, hogy a názáreti fiatal leány „kegyelmet talált Istennél.” A Biblia nyelvezetében a „kegyelem” mindig egy különleges ajándékot jelent, amelynek forrása Isten. Isten kiválaszt valakit, akinek sajátos küldetést szán, és alkalmassá teszi őt arra, hogy teljesítse e küldetést. Az isteni kegyelem ösztönzi a kiválasztottat arra, hogy szentté legyen, s mindenben megfeleljen Isten akaratának. A kegyelem teszi Máriát engedelmessé.
Isten ugyanakkor nem csak kegyelmét adja Máriának, hanem önmagát is, hiszen ez a megtestesülés pillanata. Önmagát adja Máriának, akinek méhében megfogant a Fiúisten a Szentlélek közreműködése által és önmagát adja a világnak, a megváltásra váró emberiségnek. Mondhatjuk tehát, hogy többszörös értelemben kegyelmi pillanatról, kegyelmi eseményről van szó, hiszen Isten legnagyobb ajándéka az, hogy önmagát adja nekünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Minden reményemet beléd helyezem, Isten Anyja, reményt vesztettek reménysége. Te mindenkit szívesen megvédsz, aki hozzád esedezik, Te vagy a keresztények menedéke! Ne vess meg engem, aki bűnös vagyok! Bűnnel mocskoltam be magamat, amit gondolatban, szóban és tettben követtem el. Érdemtelen vagyok, mert könnyelműségemmel a bűn szolgájává lettem. Hallgasd meg tisztátalan ajkam könyörgését. Emlékeztesd szent Fiadat, a mi Urunkat és parancsolónkat, hogy te az ő édesanyja vagy! Kérd, hogy jóságos szívét ne zárja be előttem, bocsássa meg bűneimet, és adja meg a kegyelmet, hogy parancsait hűségesen teljesítsem!