Napi evangélium

Amikor Jézus a Jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?” Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!” Ezután mindegyikük hazatért.

Elmélkedés:

A tegnapi evangélium mondanivalójának folytatásaként a mai részletben ismét Jézus személye áll a kérdések középpontjában. Egyesek Prófétának, mások Messiásnak tartják őt, nincs tehát egységes vélemény, vélekedés róla. A vallási vezetők, a főtanács tagjai szintén bizonytalanok. Feltehetően tisztázni akarják, hogy ki Jézus, ezért elküldik érte szolgáikat, hogy a főtanács elé vezessék, és ott válaszoljon a személyével kapcsolatos kérdésekre. Mivel a szolgák nem akarnak erőszakot alkalmazni, ezért inkább nem viszik Jézust a főtanács elé, amelynek tagjai így távollétében kezdenek el vitatkozni, s köztük ugyanúgy szakadás támad, mint a nép körében.
Napjaink embere esetében a hitetlenség, a lelki üresség és a vallási közömbösség hátterében az húzódik meg, hogy egyrészt nem Isten áll a középpontban, másrészt sokan fel sem teszik azt a kérdést, hogy ki Jézus. A megoldást, a kiutat, a lelki megújulást keresvén az Egyház számára világos a feladat: minden ember lássa be, hogy köze van Istenhez! Nem élhetünk úgy, mintha nem létezne Isten! Nem élhetünk úgy, hogy semmibe vesszük parancsait, iránymutatásait! Isten nélkül elveszítjük emberségünket, emberi méltóságunkat. Elveszítjük az életet és esélyünk sem volna az örökkévalóságra.
A nagyböjt annak az ideje, hogy rátaláljak Istenre az élet és a szeretet forrására.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, irgalmas Atyánk, aki szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki, és kiárasztottad ránk a Szentlélekben, a Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden rosszat, add, hogy a Föld minden lakója megtapasztalja irgalmasságodat, hogy benned, a Szentháromság egy Istenben megtalálják mindig a remény forrását.
Szent II. János Pál pápa