Napi evangélium

Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.

Elmélkedés:

Történelmi ismereteinkből tudjuk, hogy a királyok és uralkodók minden korban nagy gonddal választották ki azt a személyt, akire gyermekük, a trónörökös nevelését bízták, s ők nagy megtiszteltetésnek tartották ezt a megbízatást.
Úgy tűnik, hogy a mindenható Istent nem evilági szempontok vezethették, amikor Fiának, Jézusnak egy egyszerű munkást, egy ácsot választott nevelőatyaként. A ma ünnepelt Szent József ugyanis nem volt jártas az uralkodói szokásokban, nem volt bölcs tanító, nem volt előkelő ember. Az isteni választás legfőbb szempontjaként Máté evangélista József igaz jellemét, igaz emberségét nevezi meg, miként erről a mai evangéliumban olvashatunk. József igaz, jámbor jelleme abban nyilvánul meg, hogy minden kezdeti csodálkozása vagy kételkedése ellenére örömmel áll Isten szolgálatába és szolgálja kétkezi munkájával s egész életével Isten Fiát, Jézust. Örömmel és szeretettel vállalja azt a küldetést, hivatást, amivel Isten megbízta őt. Minden bizonnyal kezdetben, amikor eljegyezte Máriát, a názáreti leányt, másként képzelte családi életét, de elképzeléseit felülírta Isten szándéka. S ő nem tiltakozott Isten akarata ellen, amelyet megismert, hanem készséggel vállalta a nevelőapa szerepét.
Szent József személyében Jézus életének csendes tanúját ismerjük meg. Tanuljunk tőle lelki békességet, buzgóságot, munkaszeretetet és szolgáló lelkületet, hogy igaz, Istennek tetsző legyen az életünk!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mennyei Atyám, hozzád jövök; amikor hív a szavad, befogadom lelkembe szavadat és igazságodat, magamba foglalom mint ajándékodat. És kérlek téged, Istennek tűzzel lángoló szeretete, amelyet Jézus Krisztus új szövetsége ajándékozott nekünk, gyújtsd lángra ezzel a szeretettel az én szegény lelkemet is, hogy új életet nyerjen, új akaratra kapjon, és megmeneküljön a haláltól.