Napi evangélium

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg. Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.

Elmélkedés:

Betegekről olvasunk a mai evangéliumban. Gyógyulásra váró betegekről. Csodára váró vak, sánta vagy béna emberekről. A víz megmozdulására váró betegekről. A Beteszda-fürdőről az a hír járja, hogy időnként eljön Isten angyala és mozgásba hozza a vizet. Aki elsőként lép be ilyenkor a vízbe, az meggyógyul betegségéből. Kissé furcsának tűnik ez a hiedelem, de ők, a gyógyulásra váró betegek hisznek benne. A titokzatos angyalt aligha látta közülük valaki, de az időnként felkavarodó vizet biztosan többször is látták, főként egy olyan beteg, aki már harmincnyolc éve vár gyógyulására e helyen. Az ő helyzete különösen is reménytelen, hiszen nincs segítője, aki a megmozduló vízbe vinné.
És megérkezik Jézus a fürdőbe. Őt nem várta senki. Tőle nem várnak semmit az ott tartózkodó betegek. Tekintetük továbbra is a fürdő vizére szegeződik, onnan várják a csodát. Jézus közben csendesen érdeklődik a betegek felől, majd cselekszik. Megszólítja és meggyógyítja azt, aki talán a legrégebb óta várja a csodát, a gyógyulást. Jézus sietve távozik, nem fedi fel kilétét az összeverődő tömeg előtt. A meggyógyult béna a saját lábán hagyja el a helyet, ahol harmincnyolc évig feküdt magatehetetlenül. A többi beteg pedig tovább bámulja a vizet.
Honnan várom a csodát? Kitől várom gyógyulásom?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Krisztus Jézus! Veled lehetővé válik, hogy megismerjük Istent, csak engednünk kell, hogy átjárja életünket, ami már befogadtunk az evangéliumból, bármily kevés legyen is az. Ez a kevés éppen elég ahhoz, hogy napról napra előrébb jussunk, hisz Te nem „megérkezett embereknek” szeretnél minket. Krisztus, a Te szegényeid maradunk egész életünkben, emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába vetni.