Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt.

Elmélkedés:

Egy beteg fiú meggyógyításáról szól a mai evangélium. A történet leírása egyszerű. A tisztviselő miután értesült arról, hogy Jézus a vidékükre érkezett, elmegy hozzá és segítségét kéri. Jézus tulajdonképpen nem tesz semmit, nincs említés arról, hogy imádkozott volna a betegért, de arról sem, hogy szándékában állt volna felkeresni a beteget. Egyszerűen csak bátorítja az apát, hogy ne aggódjon, fia nem fog meghalni. Ő abban a hitben indul haza, hogy kérése teljesült, s erről a hamarosan érkező szolgáitól kap megerősítést.
Az eset leírásánál János evangélista három dolgot hangsúlyoz. Először is a fiú súlyos állapotát, aki már a halálán volt. Ennek megerősítése az apa kérése: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” (Jn 4,49). A második súlypont a halál közeli állapot ellentéte, az élet, a fiú életerejének visszatérése. Jézus szava így hangzik az apához: „Menj csak! Fiad él” (Jn 4,50). E kijelentésre az apa később is visszaemlékezik. A harmadik lényeges mozzanat a hit. Az apa hitéről tanúskodik maga a kérés, amellyel Jézushoz fordul. Jézus a hitről, a csodák hitet ébresztő hatásáról beszél válaszában. A tisztviselő úgy indul haza, hogy „hitt Jézus szavának” (Jn 4,50), majd pedig a jó hír hallatán újra a hite kerül előtérbe: „hitt ő maga, és vele egész házanépe” (Jn 4,53).
A születés és a meghalás, az élet és a halál titka láttán ébred-e bennem hit?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.