Napi evangélium

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”

Elmélkedés:

Péter apostol megbocsátással kapcsolatos kérdésére Jézus azt válaszolja, hogy nem elég hétszer megbocsátani, hanem akár hetvenszer hétszer is tudnunk kell megbocsátani. Kijelentése szemléltetésére ezt követően a mi Urunk elmond egy példabeszédet, amelyben az úr rendkívül nagy adósságot, tízezer talentumot enged el egyik szolgájának, aki azonban ezt követően könyörtelenül lép fel szolgatársával szemben, aki neki egy jelentéktelen összeggel, száz dénárral tartozott. A két tartozás közti óriási különbség arra utal, hogy Isten sokkal többet enged el nekünk, amikor megbocsátja bűneinket, mint amikor mi megbocsátunk embertársunknak. Ha tehát az irgalomban gazdag Isten ennyire nagylelkű hozzánk, akkor nem szabad felebarátainktól megtagadnunk a megbocsátást.
Érdemes odafigyelnünk a példázatnak egy mélyebb mondanivalójára is. Az ókorban, Jézus korában a fizetni nem tudó adós rabszolga lett, annak a szolgája, akinek tartozott, akár élete végéig is. Az adósság elengedése azt jelentette, hogy megajándékozták őt szabadsággal, nem került rabszolgasorba. Ennek fényében a példabeszéd azt tanítja, hogy amikor Isten megbocsát nekünk, akkor szabadsággal ajándékoz meg bennünket. S ez nem a mi érdemünk, hanem egyedül az ő jóságának, irgalmának, nagylelkűségének köszönhető. Értékelem-e Istennek ezt az ajándékát?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.