Napi evangélium

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”

Elmélkedés:

Ha a tegnapi evangélium kapcsán elcsodálkoztunk a farizeusok hitetlenségén, akkor még inkább meglepődünk a mai szövegrészen, amelyben maga Jézus nevezi érzéketlennek, értetlennek tanítványait. A kenyérszaporításra adott válasz a farizeusok részéről az, hogy újabb csodát akarnak, de kérésük hitetlenségükről árulkodik. A tanítványok reakciója sem sokkal jobb a kenyérszaporítás csodájára, hiszen kevésnek tartják a náluk lévő egyetlen kenyeret. Pedig ők látták, miként lett a néhány kenyérből oly sok, hogy több ezer ember jóllakhatott belőle.
A történetből láthatjuk, hogy a tanítványok csak lassan, fokozatosan jutnak el a hitre. Jézus nem megszégyeníteni akarja őket, hanem arra hívja fel figyelmüket, hogy vegyék észre cselekedeteinek, csodáinak jelentőségét. Vegyék észre, értsék meg, hogy a csodák a messiási idők jelei. Az Úr arra akarja nevelni őket, hogy higgyenek benne. Ha ő egyszer képes volt csodát tenni, akkor más alkalommal is képes rá, tehát a tanítványoknak nincs okuk aggodalmaskodásra az ennivaló miatt. Ugyanakkor nem csak a testi táplálékot köszönhetjük az isteni gondviselésnek, hanem a lelki táplálékot is ő adja nekünk. Fogadjuk el az Úr kezéből a megszentelt kenyeret, az Oltáriszentséget, amely valóban az ő teste, lelkünk tápláléka.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e világban vessenek meg engem, s ne tudjanak rólam a te szereteted miatt! Add, hogy minden kívánságok fölött benned nyugodjon meg, s benned béküljön meg a szívem! Hiszen te valóban a szívek békéje vagy, egyedül te vagy a nyugalom, rajtad kívül minden durva és nyugtalan.
Canisius Szent Péter