Napi evangélium

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked”. Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is”. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét”. Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.

Elmélkedés:

A tanítványok missziós útra küldése és visszatérése közé Márk evangélista beilleszti Keresztelő János halálának történetét. Az eset annyiban kapcsolódik az előzményekhez, hogy Jézus személyét illetően merülnek fel kérdések az emberekben, így Heródesben is. Jézus csodáiról hallva ő azt gondolja, hogy az általa kivégeztetett Keresztelő János tért vissza. A politikai hatalom képviselői részéről tehát megjelenik a félelem. Jézus tanítása és rendkívüli csodái ugyanis „messze földön elterjedtek.” Szavai és cselekedetei olyan nagy hatással vannak a népre, amire már a hatalmat gyakorlók is felfigyelnek. Egészen lehetetlen gondolat születik meg Heródes fejében: az általa lefejeztetett János támadt fel a halálból. Vélekedése hátterében egyrészt a Jézustól való félelem fedezhető fel, másrészt attól félhetett, hogy ha valóban Keresztelő János támadt fel, akkor cselekedetéért felelősségre fogják vonni. Lelkiismeret-furdalása inkább csak félelemből fakadt és nem mozdítja őt a bűnbánat irányába.
A későbbiekben látni fogjuk, hogy a politikai hatalmat gyakorlók mellett a vallási vezetőknél is megjelenik a Jézustól való félelem, amikor ők is értesülnek arról, hogy milyen nagy hatással tanítja a népet és milyen csodákra képes. Őket is saját hatalmuk, befolyásuk, tekintélyük féltése jellemzi, ami odáig vezet, hogy elhatározzák Jézus halálát és véghez is viszik.
Mi indít engem Jézus felé?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom. Önmagukat pusztító embereket és saját világukat pusztító, élhetetlenné tevő embereket. És te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és a romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell élnem, de hozzád tartozva, hogy a te örömhíred, a te tanításod, a te igazságod jó ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a jóakarat.