Napi evangélium

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.

Elmélkedés:

A Jézus születése utáni negyvenedik napon Egyházunk az Úr bemutatásának ünnepét tartja, amely az ő templomi bemutatásának, Istennek való felajánlásának eseménye. Az evangélium ezt írja le. A mózesi törvények szerint minden elsőszülött gyermeket Istennek kellett felajánlani. A felajánlás a templomban történt, de nem volt feltétlenül szükség a gyermek jelenlétére. Jézus édesanyja, Mária és nevelőapja József mégis elhozzák a gyermek Jézust a jeruzsálemi templomba. Lukács evangélista leírásában fontos szerepet kap Simeon és Anna, akik a bemutatás idején ott vannak a templomban. Mindketten idősek már, akik hosszú ideje várták a Megváltó jövetelét, s vágyuk még életükben beteljesedett. Simeon és Anna a gyermek Jézusban meglátta az Üdvözítőt, a Megváltót.
Simeon hálaadó imájában szerepel az, hogy az üdvösség, a szabadulás Jézus által minden néphez eljön, majd pedig külön is említésre kerülnek a pogány nemzetek. Újdonság ez abból a szempontból, hogy a korabeli általános zsidó felfogás szerint a Megváltó küldetése a választott néphez fog szólni. Simeon előre megjövendöli, amit Jézus később, nyilvános működése idején ki fog jelenteni, hogy küldetése nem korlátozódik a zsidóságra, hanem mindenkihez szól, a megváltás isteni ajándéka a világ minden emberének szól.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged, hogy ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük nálad, Istennek szent anyja! Krisztus Anyja, aki a Szentlélek fölkenése által a pap Messiásnak embertestet adtál, hogy üdvözítse a szegényeket és a megtört szívűeket; őrizd meg szívedben és Egyházadban a papokat, Megváltónknak Anyja!
Hitnek Anyja, aki elkísérted a templomba az Emberfiát, hogy beteljesítse az atyáknak adott ígéreteket; ajánld az Atyának az ő dicsőségére Fiadnak papjait, Szövetség Szent Szekrénye!
II. János Pál pápa