Napi evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

Elmélkedés:

A földbe vetett és fejlődésnek induló magról, valamint a hatalmasra növő kicsiny mustármagról szóló példabeszédek új szempontból világítják meg az Isten országát. Az értelmezés első szintje ez lehet: miként a kicsiny magból hatalmas növény fejlődhet, ugyanúgy a kicsiny közösség létszámban gyarapodni fog. Egy másik értelmezési szinten az elültetett, a föld mélyében rejtőzködő mag napvilágra kerülése azt jelképezi, hogy a krisztusi közösség kilép az egész világ nyilvánossága elé. Egy harmadik szinten pedig felfedezzük a jelen és a jövő feszültségét. Isten országának megvalósulása elkezdődött már, azaz megtapasztalható a jelenben, de végső, teljes megvalósulása csak a jövőben várható. Ez már az ígéretnek, a reménynek a szintje. Mégpedig nem a hamis reményé, a felelőtlen ígéreteké, amely az emberi kapcsolatokban sokszor előfordul. Isten tesz nekünk ígéretet, tehát joggal tápláljuk magunkban a reményt, hogy ígéretét meg fogja valósítani.
A magot földbe vető ember bízik abban, hogy a mag ki fog kelni, reménykedik abban, hogy az általa elvetett mag termést fog hozni. Abban a pillanatban, amikor Jézus kimondja az Isten országáról szóló örömhírt, már elkezd megvalósulni ez a titokzatos ország, az Isten uralma. De szavai még beteljesületlenek, azaz még várnak a végső, teljes megvalósulásra. Bennem megvalósul-e, növekszik-e napról napra?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!