Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”

Elmélkedés:

Egyszerű, könnyen érthető hasonlatot alkalmaz Jézus az Isten országára. Lámpáról beszél, amelyet azért tesznek a lámpatartóra, hogy mindenkinek világítson. Oktalanság volna elrejteni a lámpa fényét. Gondolkozzunk el egy kicsit azon, miként indult egykor az Isten országának meghirdetése és megvalósulása.
A szinte teljes ismeretlenségből a nagy nyilvánosság elé lép egy rabbi, egy vándortanító. Tanítása megkérdőjelezi a több évszázados hagyományt, szavait könnyen lehet lázítónak minősíteni. Tanítványi körét tanulatlan halászemberek alkotják, rajongói között utcanők, mindenki által gyűlölt, megvetett vámosok és más nyilvános bűnösök vannak. Mi várható ettől a társaságtól? Ők fogják megvalósítani az Isten országát? Az ő fellépésük jelentene fordulatot, megújulást az emberi történelemben? Ki fog csatlakozni hozzá és társaságához? Ki fog lelkesedni az újszerű tanításért? Ez a kezdés igencsak gyenge, a fény alig látható, éppen hogy csak pislog a lámpa, Isten országának lámpája. Kicsi az esélye annak, hogy a Jézus által indított mozgalom eredményes lesz. A történelem azonban azt mutatja, hogy a gyenge fény felerősödött az évszázadok során, s ez az isteni erőnek köszönhető.
Mit teszek azért, hogy a fény tovább növekedjen és megvilágítsa az igazságot keresőket?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te csodálatos dolgokat tettél és tanítottál földi életed során. Tanításod jó magként hullott az emberi szívekbe, s gyökeret vervén bőséges termést hozott. Arról is gondoskodtál, hogy legyenek, akik távozásodat követően a te nevedben, a te erőddel, a te megbízásodból hirdetni fogják mindazt, amit te hirdettél. Erre a feladatra, az igehirdetésre választottad ki az apostolokat, akiknek ezt mondtad: „aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). De ugyanez igaz minden papra is, akit te hívsz meg személyesen az ige szolgálatára. Add, Urunk, hogy papjaink szavát soha ne vegyük csupán gyenge emberi szónak, hanem igehirdetésükben felismerjünk, megszeressünk és kövessünk téged, a legfőbb Igazságot!