Napi evangélium

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.

Elmélkedés:

Jézus és a farizeusok közti nézeteltérés tovább fokozódik. A vádaskodás már nem a tanítványokat célozza, hanem kifejezetten Jézust. Őt, az ő tevékenységét figyelik, hibát keresnek benne, azt akarják bizonyítani, hogy megszegi a törvényt. Jézus ismeri szándékukat, tisztában van rosszindulatukkal, mégsem hátrál meg. Ezt a kiélezett helyzetet mutatja be a fél kezére béna emberrel való találkozás. A farizeusok szinte előre dörzsölik a kezüket, mert ez egy kedvükre való helyzet. Sejtik, hogy Jézus nem fog elmenni a béna mellett anélkül, hogy meggyógyítaná őt. És ha ezt megteszi, ha akár csak egyetlen ujjal is hozzáér a bénához, akkor azt már munkának lehet tekinteni, s ezzel már meg is szegte Jézus a szombati nyugalomra vonatkozó előírásokat. Álnokságukat, rosszindulatukat egyértelműen mutatja hallgatásuk, amikor Jézus megkérdezi tőlük, hogy szabad-e szombaton gyógyítani. Hallgatnak, mert a kérdés tulajdonképpen ez: ti mit tennétek ebben a helyzetben?
Az Úr úgy tesz csodát, hogy nem tesz semmi olyat, ami munkának számít. Ő csak beszél. Nem tesz mást, csak szól a bénának, hogy nyújtsa ki a kezét, de egy ujjal sem ér hozzá. A gyógyítás azt jelzi, hogy Jézus számára fontosabb egy emberen való segítés, mint a törvények szószerinti megtartása. Nekem pedig bölcsességre van szükségem, hogy krisztusi módon döntsek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Igazságosság Istene! A Te ajándékozó kedved határtalan. Megköszönjük, hogy megadod, amire szükségünk van, hogy táplálsz, ruházol és hajlékot adsz nekünk. Óvj meg bennünket az önző kapzsiság bűnétől és tégy alkalmassá, hogy a szeretet eszközei legyünk azáltal, hogy megosztjuk egymással mindazt, amit Tőled kapunk. Mert ezzel is a Te nagylelkűségedről és igazságosságodról teszünk bizonyságot. Mint Krisztus követőit vezess bennünket, hogy együtt cselekedjünk ott, ahol szükség van. Ahol családokat elűznek az otthonaikból. Ahol a sebezhető ember a hatalmaskodó kezétől szenved. Ahol szegénység és munkanélküliség rombolja az életeket. Jézus nevében imádkozunk a Szentlélek egységében.