Napi evangélium

Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.

Elmélkedés:

A vizenjárás eseményét Márk evangélista azzal a szándékkal jegyzi le, hogy Jézus istenségét igazolja. Aki ilyenre képes, azaz nem vonatkoznak rá a természet törvényei, az valóban Isten.
Mai elmélkedésünkben mégse kifejezetten ezzel foglalkozzunk, hanem inkább figyeljünk az erre adott emberi reakcióra, válaszra, vagyis az apostolok viselkedésére. A víz tetején járó és el nem süllyedő Jézus látványa rendkívül erős érzelmeket váltott ki a bárkában evező tanítványokból, mégpedig nem csak néhányukból, hanem mindannyiukból. Először kísértetnek vélik a különös alakot, majd kiabálni kezdenek félelmükben és rémület tölti el őket. Miután Jézus megszólítja őket, elcsendesíti a szelet és beszáll a bárkába, ők továbbra is „magukon kívül vannak a csodálkozástól” (Mk 6,51), mert szívük érzéketlen. Ezeket az érzelmi megnyilvánulásokat nem nevezhetjük pozitív válasznak arra, hogy Mesterük éppen isteni hatalmát mutatja meg előttük. Pozitív reakciónak azt mondhatnánk, ha megvallanák, hogy hisznek az Úr istenségében. Ugyanakkor természetesnek kell tartanunk, hogy az Istennel való találkozás első pillanatban félelmet válthat ki az emberből, amely később alakulhat át tiszteletté és szeretetté. A kezdeti csodálkozást a későbbiekben a Jézusban való hit válthatja fel.
Hogyan válaszolok arra, amikor megtapasztalom Isten közelségét, jelenlétét? Elindulok-e Jézus jobb megismerésének útján, a lelki fejlődés útján?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet