Napi evangélium

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

Elmélkedés:

Gáspár ajándéka
Az ismert németalföldi festő, Hieronymus Bosch egy szárnyasoltár festménye a háromkirályok imádását ábrázolja. Gáspár, Menyhért és Boldizsár szolgáik kíséretében megérkeznek Jézus születése helyéhez, a betlehemi istállóhoz, amely a festményen egy düledezőfélben lévő, de amúgy tipikus középkori németalföldi pajta, és átadják ajándékaikat, az aranyat, a tömjént és a mirhát. Hódolatukat a lyukas falon át feltehetően egy pásztor szemléli. A festmény érdekessége Gáspár ajándéka, aki a hagyomány szerint az aranyat hozta. Az arany azonban nem kis ládikába rakott aranypénz vagy aranykincs, hanem egy kis szobor, amely jól kivehetően Ábrahám áldozatát ábrázolja. Izsák éppen az oltáron igazgatja a fát, a háta mögött pedig apja, Ábrahám áll, aki felemeli hosszú kését, hogy feláldozza fiát, de az angyal megakadályozza ebben. Elgondolkoztató ez a festői, művészi elképzelés. Az ószövetségi történet jól ismert számunkra. Ábrahám kész volt arra, hogy egyetlen fiát, Izsákot feláldozza Istennek, aki így akarta Ábrahám hitét próbára tenni, de végül megakadályozta a fiú megölését. A mennyei Atya az ő egyszülött Fiát, Jézust adja a világnak, aki a kereszten feláldozza magát, s megváltói tettét az Atya nem akadályozza meg még az utolsó pillanatban sem, hanem azzal jutalmazza, hogy harmadnapra feltámasztja a halálból. A festményen található aranyszobor, Gáspár ajándéka tehát egyértelmű utalás arra, hogy a Mária karján ülő kisded Jézus a mennyei Atya Fia, aki feláldozza életét. A hódolat neki, az emberré lett és önmagát feláldozó Fiúistennek jár.
Gáspár ajándéka tehát kiválóan szemlélteti a mai ünnep tartalmát. Urunk megjelenésének ünnepe azt hivatott hirdetni, hogy Jézus Krisztus valóban Isten és istensége a napkeleti bölcsek látogatásakor megnyilvánult, megjelent az egész világ előtt. Bár szemünk a betlehemi Gyermekben, Mária fiában talán csak egy ugyanolyan gyermeket lát, mint bármely más újszülöttben, a hit által, a hit szemével e Gyermekben felismerhetjük az Isten Fiát, a Megváltót.
Gáspár ajándéka, Ábrahám személye rávezet minket arra, hogy milyen ajándékot vár tőlünk Isten. A keresztény igehirdetésben Ábrahám a „hit atyjaként” jelenik meg, amelynek alapja az, hogy szilárdan hitt Istenben és az Isten által neki adott ígéretben. Azt az ígéretet kapta ugyanis, hogy számtalan utóda fogja benépesíteni a földet. De hogyan fog ez megvalósulni, ha az ígéretet adó Isten azt kéri tőle, hogy egyetlen fiát áldozza fel? Ábrahám ugyan nem értette meg Isten szándékát, hiszen nem gondolt arra, hogy fiának feláldozása csak próbatétel, de nem kételkedett sem Istenben, sem abban, hogy Isten valóra fogja váltani neki tett ígéretét, hanem hitt és hitének bizonyítására, mintegy annak jeleként képes lett volna mindent megtenni, amit Isten kér tőle, akár még a saját fiát is feláldozta volna.
Mindezek fényében láthatjuk, hogy a hit kettős értelemben ajándék. Egyrészt Isten ajándéka az ember számára, másrészt a hit, pontosabban a hit elfogadása, megvallása és kifejezése az ember ajándéka és hódolata Isten felé.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Szívünk mély szeretetével és hódolatával köszöntjük Jézust, aki a te Fiadként jelent meg az egész világ előtt. Hisszük, hogy jelen vagy a világban, ma is szólsz az emberekhez, csak sokan nem hallják meg szavadat. Hisszük, hogy napjainkban is mutatsz jeleket, csak sokan nem ismerik fel azokat. Segíts minket, hogy életünk során felismerjük az általad mutatott jeleket és kövessük útmutatásaidat! Hitünkkel együtt önmagunkat is neked szeretnénk adni ajándékként, hiszen te Fiad, Jézus Krisztus személyében önmagadat ajándékoztad a világnak, minden embernek. Köszönjük ajándékodat, köszönjük a hitet!