Napi evangélium

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.

Elmélkedés:

Szent János apostol és evangélista gondolkodásában a Jézusba vetett hit és e hitről való tanúságtétel szorosan összetartozik. Igaz ez az ő személyére, hiszen evangéliumát éppen azzal a szándékkal írja meg, hogy tanúságot tegyen, mint az események szemtanúja. És igaz ez írása több alakjára, köztük Keresztelő Jánosra is, akinek tanúskodását a mai és a holnapi evangéliumban olvassuk.
Az evangélista szerint a „zsidók” küldöttei jönnek Jánoshoz. Nem a népre kell itt gondolnunk, hanem a vallási kérdésekben tekintélynek számító elöljárókra, a főpapokra és a főtanács tagjaira. Keresztelő János pusztai életmódja, a megtérés hirdetése és a bűnbánat jeleként való keresztelés felkeltette érdeklődésüket, amelyet fokozott, hogy Jeruzsálemből és más vidékekről nagy számú nép ment Jánoshoz. A korra jellemző fokozott messiás-várás szülhette a vallási vezetők kérdését: „Ki vagy te?” (Jn 1,20). János kijelenti, hogy nem ő a messiás, majd az újabb kérdésre azt válaszolja, hogy nem ő az eljövendő próféta. A küldöttek számára nem elegendőek e negatív válaszok, mert tudják, hogy megbízóik ennél többre kíváncsiak.
Ezután következik János tanúságtételének lényege, de ekkor már nem önmagáról beszél, hanem arról, aki utána fog jönni, s aki már nem vízzel fog keresztelni. Nem nevezi meg Jézust, de azt állítja róla, hogy nagyobb nála, s már a nép körében áll. Ő tehát már ismeri, de a nép még nem ismerte meg Jézust.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Úr! Te vagy példaképünk, rendezőnk és kormányzónk; te vagy utunk, a te fényedre nyitó ajtónk. Te vagy az Igazságosság képe! Te vagy csillagunk és fényességünk! Hálát adunk neked, dicsérünk és áldunk!
Téged dicsőítünk, hiszen mindenütt téged ünnepelnek, Halhatatlan, Fáradhatatlan, Örökkévaló! Te vagy a lélek életének példaképe, te vagy boldog Atyánk, Királyunk és Istenünk.
Ha Terád tekintünk, Uram, nem halunk meg. Ha megvalljuk nevedet, nem veszünk el. Ha Hozzád imádkozunk, meghallgatást nyerünk.
Ókeresztény ima