Napi evangélium

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.

Elmélkedés:

A család marad
„Ez a ház börtön számomra. Alig várom már, hogy elköltözzek innen. Ha egyszer végre elmegyek, soha többé nem jövök ide vissza.” Ismerősek e kijelentések? Honnan? Te mondtad őket kamaszkorodban? Vagy kamaszkorú gyermeked szájából hallottad? Akár így, akár úgy áll a dolog, ismerős és fájdalmas mondatok. A szülők elleni jogosnak vélt lázadásról és az önállóság utáni valóban jogos vágyról szóló fájdalmas mondatok. Az otthon biztos szeretetét megtagadó és az új, bizonytalan szeretetre vágyakozó mondatok. Végeredményben a családot megtagadó szavak, amelyeket sajnos sok esetben sietős pakolás és gyors elköltözés követ. Ugyanakkor meggondolatlan és elhamarkodott szavak valaki szájából, aki hálátlanul megfeledkezik arról, amit családjától kapott, s most felindultsága miatt nem gondol arra, hogy pár év múlva a most becsapott ajtón fog kopogtatni, mert családján kívül senki másra nem számíthat. S az egykor lázadó kamasz, aki nyűgnek, terhesnek tekintette családi kapcsolatait, évek múltán visszatalál a biztos ponthoz, a családhoz, az ő családjához, a szüleihez és testvéreihez. Mert a barátok, haverok, ismerősök, internetes rajongók jönnek-mennek, az idő múltával cserélődnek, de a család marad, a család biztonsága, nyugalma, szeretete nem változik. Szóval, útnak lehet indulni, el lehet menni otthonról dacos tékozló fiúként vagy lányként, el lehet hagyni a családot, de ha egyszer végre hazatalálsz, akkor fogod igazán tudni, mit jelent a családod.
A mai vasárnapon a Szent Családot ünnepeljük, Jézust, az ő édesanyját Máriát, és Jézus nevelőapját Szent Józsefet. Egykor nekik is el kellett hagyniuk otthonukat, de ennek hátterében nem kamaszkori lázadás állt. Ők együtt menekültek az emberi gyűlölet és gyilkos szándék elől Egyiptom földjére. A mindenható Isten gondoskodott arról, hogy menedéket találjanak és biztonságban legyenek. Biztosak lehetünk abban, hogy a jó Isten napjainkban is látja a családok és a családtagok mindennapi gondjait, és látja azokat is, akik a család biztonságos és szeretetteljes légköre nélkül kénytelenek felnőni, élni. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten minden újszülött gyermek számára a saját családjában akar menedéket biztosítani, ahol szülei gondoskodhatnak testi és lelki fejlődéséről. Az apaság és az anyaság vállalása felelősséget feltételez a házastársak részéről, akik gyermekük születése által válnak szülőkké, s ezzel új feladat, új szolgálat, új felelősség hordozói lesznek. Egymás iránti szeretetük kitárulkozik és beteljesedik gyermekük iránti szeretetükben. Csak a szeretettel lehet mindent elviselni és ellenállni a családokat fenyegető veszedelmeknek és a korszellem negatív hatásainak.
Az ünnep evangéliumában arról olvasunk, hogy Simeon és Anna örvendezve fogadja a templomban a kis Jézust. Mindketten idős emberek. S lám, ez a két idős személy, akik életük végéhez közelednek, mennyire örülnek, ujjonganak egy új élet kezdetének. Örömük elsősorban Jézusnak, a Megváltónak szól, ugyanakkor Jézusnak, az újszülöttnek is. Milyen jó volna, ha e bölcs öregektől tanulva a fiatalok is ugyanilyen lelkesedéssel fogadnák a gyermekáldást!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Családban születtél és családban ismerted meg a szeretetet. A szeretetnek családra van szüksége, hogy otthonra találjon. Segítsd a szülőket, hogy felelősségtudattal készüljenek a gyermekvállalásra és gyermekük nevelésére. Segítsd őket, hogy helyet adjanak otthonukban Istennek és az ő szeretetének. Add, hogy a családok megerősödjenek az életszentségben hivatásuk teljesítéséhez, s ehhez az Egyház minden segítséget megadjon, felmutatván a családi életközösség igazi értékét.