Napi evangélium

Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!
Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.

Elmélkedés:

Gyermeknek lenni
A reneszánsz idők egyik legnagyobb festője, Domenico Ghirlandaio A pásztorok imádása című festményére találok egy művészettörténeti könyvben. A művész a korra jellemző módon nem csupán a háromkirályok érkezését rögzíti nagyszabású alkotásán, hanem több, Jézus születéséhez kapcsolódó eseményt is megjelenít. Így helyet kap Keresztelő János, az égből glóriát éneklő angyalsereg, a Betlehem környéki pásztorok, a kép egyik részén pedig a betlehemi gyermekgyilkosság jelenete látható, amint felfegyverkezett katonák szaladnak a gyermeküket védelmező, menekíteni igyekvő édesanyák után. A helyszín és az idő ismert számunkra. Betlehem, 2000 évvel ezelőtt. Ebben a világban és ebben a korban nem jó gyermeknek lenni. Rajtuk és a betlehemi kisdeden kívül a képen más gyermekek is szerepelnek. Az előtérben két, rongyos ruhába öltözött, mezítlábas fiú térdel a háromkirályok, illetve Keresztelő János mellett. Ők is az újszülöttre figyelnek. Jelenlétük utalás a kép megalkotásának helyére és idejére, a festmény ugyanis a firenzei árvaház számára készült a XV. század vége felé. Az itáliai városok közti háborúk és a lakosságot megtizedelő járványok ideje ez, az árván felnövő gyermekek kora. Ebben a világban és ebben a korban nem jó gyermeknek lenni.
A karácsonyi reggeli misére az utolsó pillanatban szalad be az egyik minisztráns. A harangok már szólnak, sietve veszi magára az ünnepre frissen mosott ruhát, elégedetten simítja végig, mintha csak annak örülne, hogy eltakarja rongyolódó pulóverét. Kitalálja, hogy éppen azt szeretném kérdezni, miért nem öltöztette fel édesanyja szebben az ünnepre, de már nincs idő, megszólal a csengő és az orgona, indulunk. Sietve odahajol hozzám és fülembe súgja: „Csak ezt a ruhát találtam, anya nem akart elengedni.” A helyszín és az idő: valahol Magyarországon, a harmadik évezred elején, karácsony napján. Mire gondolhatnék másra? Ebben a világban és ebben a korban nem jó gyermeknek lenni.
Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik meghozzák a Betlehem környéki pásztoroknak az örömhírt a Megváltó születéséről. Örömmel énekeltük az angyalokkal együtt a glóriát, örömmel fogadtuk a jóakaratúaknak járó békességet. Most, a pásztorok miséjének evangéliumában azzal folytatódik a történet, hogy a pásztorok örvendezve indulnak a hír hallatán és megújuló öröm tölti el szívüket, amikor megtalálják a Gyermeket, az Isten Fiát. Mi is örvendezünk, amikor megpillantjuk Mária örömét, aki gyermeket hozott a világra, s látjuk Szent József szelíd mosolyát, aki örül az Isten által előre mondottak beteljesedésének. Örömünk tovább fokozódik, amikor az ünnepi misében a Fiúisten megtestesülésének titka tárul fel előttünk, akinek megváltottságunkat köszönhetjük. A karácsony az öröm ünnepe. Gyermekeknek, felnőtteknek és időseknek egyaránt. Van okunk az örömre, mert velünk az Isten! Isten el nem múló örömet ad nekünk ezen az ünnepen. Indulj, menj és mondd el egy gyermeknek a karácsonyi örömhírt! Tedd ezt azért, hogy ő azt érezze, hogy ebben a világban és ebben a korban jó gyermeknek lenni.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mennyei Atyánk! Te az idők teljességében elküldted Fiadat emberi világunkba, hogy soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk, hogy velünk vagy. Segíts minket, hogy a betlehemi Gyermekben a hit szemével felismerjük Megváltónkat és Üdvözítőnket! Ő hozza el számunkra a békességet és a boldogságot, és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott békesség és szeretet nélkül nincs ünnep, nincs karácsony. Add, hogy az emberek szerte a világon rátaláljanak Fiadra!