Napi evangélium

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka:
„Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.”

________________________________

2014. december 25. – Urunk születése - Karácsony – Éjféli mise

Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14

Lukács evangélista olyannyira pontosan szerkeszti meg írását, hogy a Keresztelő Jánossal és Jézussal kapcsolatos események párhuzamos menetéből könnyen kitalálhatjuk, hogy János születése után ma az édesapa, Zakariás hálaadó imája következik, majd pedig holnap Jézus születése.
Miként Mária az irgalmas Istent magasztalta Erzsébetnél tett látogatása alkalmával, ugyanúgy Zakariás ujjongó, hálaadó, a mindenható Istent áldó imádságában is az irgalom, az irgalmas Isten áll a középpontban. Isten irgalma nem csupán János születésének konkrét esetében, hanem számtalan más alkalommal is megmutatkozott a választott nép múltjában, erre történik utalás az első részben. Majd az ima második felében a jövőre vonatkozóan fogalmazódik meg, hogy a Megváltó születése szintén az irgalomban gazdag Istennek köszönhető.
Az irgalom mellett Zakariás imájának másik kulcsszava a szabadítás, amely Istentől eredő, neki köszönhető szabadulásként és megváltásként egyaránt értelmezhető. Az emberiség megszabadul mindentől, ami akadályozza az Istennel való kapcsolatban, és elnyeri a megváltást, a bűntől való szabadulást. Így jutunk el Isten gyermekeinek szabadságára. Így jutunk el a félelem nélküli hitre. Így mondunk igent arra, hogy Istent szabadon, szeretetből szolgáljuk. Ezt a szabadságot akkor fogom igazán érezni, ha Máriához, Erzsébethez és Zakariáshoz hasonlóan engem is eltölt a Szentlélek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.