Napi evangélium

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába.

Elmélkedés:

A múlt héten megkezdett eseménysort, Keresztelő János, majd Jézus születésének hírüladását Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatása követi. Mária nem azért indul útnak, mert kételkedik az angyal szavában és meg akar győződni annak igazáról. Éppen ellenkezőleg! Hisz az angyal szavának, elhiszi, hogy Erzsébet idős kora ellenére is gyermeket vár, ezért elindul, hogy rokonának segítségére lehessen a szülés előtti időben, a szülésre való felkészülésben. Kettejük és a méhükben hordozott magzatok találkozását tegnap olvastuk volna az evangéliumban, de az adventi vasárnap miatt más szöveget vettünk.
Ma viszont visszatérünk találkozásuk történetéhez, pontosabban Mária csodálatos hálaadó imájához. Miután meggyőződött arról, hogy Erzsébetnek valóban hamarosan gyermeke fog születni, s ezzel beigazolódott az angyal által említett jel, a legkisebb kétely sem merül már fel benne arra vonatkozóan, hogy az is valóra fog válni, amit róla mondott az angyal, tudniillik, hogy neki is gyermeke fog születni, ő lesz a Megváltó édesanyja. Magasztaló imájában először azért ad hálát a mindenható Istennek, hogy őt választotta ki arra, hogy méhében hordozza és megszülje az emberré lett Istenfiút. E személyes vonatkozás után mintegy az egész emberiség nevében hálát ad az irgalmas Istennek a megváltás művéért.
Az utolsó adventi napokat használjuk arra, hogy Máriához csatlakozva imáinkban hálát adjunk a megváltásért és a Megváltóért!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus! Te vagy a fény, a világosság, a remény és a vigasztalás számomra. Te vagy az Atya ajándéka. Te vagy a szeretet megnyilvánulása. Te valóságos Isten és valóságos ember vagy. Szüless meg bennem! Élj bennem! Halj meg bennem! És egykor támadj fel bennem az örök életre!