Napi evangélium

Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta”. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.

Elmélkedés:

Tégy jót!
Karácsonyi ünnepi menüt keresek s találok is bőséggel az interneten. Íme egy példa: „A leves: tárkonyos pulyka raguleves burgonya nudlival. Főétel: mézes-gyömbéres kacsacomb káposztás burgonyával, narancsos almával. Desszertnek pedig: fahéjas fánkocskák karamellel.” Nem ilyen különlegességre vágyom karácsonykor, a példa csupán annak szemléltetésére szolgál, milyen ínyencségekkel várják tehetősebb vendégeiket a jobb éttermek.
És egy másik példa: Erzsi néni még egyszer sem evett hasonló finomságokat, pedig megélt már 85 karácsonyt. A fiával él, aki fogyatékossága miatt nem tud dolgozni, de fogyatékossága ellenére is szépen gondozza évek óta ágyban fekvő, idős édesanyját. Ők azon családok közé tartoznak, akiknek nem érdemes lisztet adni, mert nem tudnak belőle sütni semmit. Egyikük magas életkora, másikuk betegsége miatt nem tud főzni, ezért az ebédet naponta éthordóban viszik számukra, a kerítésre akasztva találják, legalábbis hétköznap, a hétvégét pedig valahogy megoldják. Egy évvel ezelőtt, az ünnep előtti utolsó munkanapon, december 21-én ők is megkapták a karácsonyi menüt. Az éthordó mellett kis papírt találtak. A szöveget én olvastam fel az olvasni nem tudó férfinak, mivel éppen e napon mentem Erzsi nénit gyóntatni, áldoztatni. A „karácsonyi menü” ez volt: „Következő ebédszállítás: január 6-án.” Tekintetéből könnyű volt kitalálnom, hogy nem érti a szöveg jelentését, hisz nem tudja kiszámolni, hogy addig még 15 ebéd nélküli nap van hátra. Könnyű volt rájönnöm, hogy ha nem szólok valakinek, akkor két hétig nem esznek semmit. Találtam jószándékú segítőt, hazafelé pedig mondtam egy fohászt az ismeretlen szociális gondozóért, aki munkahelyi irodájában kinyomtatta a cédulákat, aztán siethetett, hogy tudjon még halat venni a bevásárlóközpontban.
Természetesen nem elrontani akarom az öröm vasárnapját e történettel. Csupán arra az egyszerű dologra szeretnék emlékeztetni, hogy örömöd nem lesz igazi, ha tudod, hogy a szomszédodban valaki nélkülöz. De akkor sem tudsz igazán örvendezni az Úr érkezésének, ha nem tudod, hogy a szomszédodban valaki éhezik, mert történetesen jóideje már feléje sem néztél.
Az evangéliumban Keresztelő Jánosról hallottunk, akitől mindenki azt kérdezi, hogy ki ő? Különleges életvitele és határozott fellépése miatt az ő személyére irányul a figyelem. Ő viszont tudatában van saját szerepének, pontosabban annak, hogy a most következő történetnek, a Megváltó fellépése eseményének ő csak mellékszereplője. A világba érkező Messiás, Jézus a főszereplő, róla beszél, róla tesz tanúságot, az ő útját készíti elő. János tehát ki tud lépni a figyelem középpontjából, mert megvan benne az alázat. A hozzá érkezők viszont nem tudnak kilépni saját gondolataik, elképzeléseik, várakozásuk bűvkörében, s emiatt újra és újra csak János felé fordulnak, ismételten neki teszik fel a kérdést: „Ki vagy te?”
Hol találkozik az elmélkedés bevezető története és az evangélium üzenete? Abban az emberben, aki elindul, hogy ma legalább egy jócselekedetet tegyen. A jócselekedetek által az ember kilép önmagából, meglátja a másik emberben Jézust és segít neki. Az advent a jócselekedetek ideje.
Az adventi koszorún ma meggyújtott harmadik gyertya legyen a jócselekedetek gyertyája! Gondolj arra, hogy mi mindent köszönhetsz Istennek! Aztán indulj és Isten iránti hálád jeleként tegyél valakivel jót! Az ő öröme fogja a tiédet teljessé tenni.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Istenem! Mutass nekem kiutat önmagam és önzésem zárt világából! Mutass nekem távlatot és célt! Mutasd meg nekem minden nap, hogy mi jót kell tennem! Azt szeretném, hogy életem egyenesen hozzád, adventi utam pedig a Megváltóhoz vezessen. Az adventi lelki készület során taníts meg engem az alázatra, az engedelmességre és az odaadásra! Segíts, hogy jócselekedeteim által növekedjen az öröm a segítségemre váró szegényekben, akiknek arcán Krisztus arcát ismerem fel, s akiknek hálás arcáról Krisztus öröme sugárzik felém.