Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”

Elmélkedés:

Jézus példabeszédet mond a száz bárányra vigyázó pásztorról. A pásztor legnagyobb gondossága és figyelme mellett is előfordulhat, hogy elvész a nyájból egy bárány. Hiába számolja meg újra és újra a rábízott állatokat, csak kilencvenkilencig jut, egy bizony hiányzik. A történetet hallván egyesek talán azt gondolják, hogy egy százalék veszteség még belefér e munkába, a gazdája előtt majd valahogy kimagyarázza a dolgot. A lényeg, hogy a többivel el tud számolni.
Itt jön a történet fordulata, miként ezt Jézus példabeszédei esetében megszokhattuk. A pásztort nem nyugtatja meg, hogy a nyáj többsége megvan, őt nyugtalanítja az egyetlen eltűnt bárány, s azonnal keresésére indul. A példabeszéd helyes értelmezésének kulcsa az, hogy felismerjük ezen cselekvésének indítékát. Mi áll tehát annak hátterében, hogy az elveszett keresésére indul? A válasz egyszerű: bár egyetlen bárány sem az övé, hiszen ő csak szolgálatot végez, mégis ezt a szolgálatot felelősséggel végzi. Ha csak a fizetségért dolgozna, aligha indulna el. Ő keresni indul az egyetlen elveszettet, mert minden bárányra úgy tekint, mintha az övé volna.
Miért küldi el a mindenható Isten saját Fiát a világba, hozzánk kicsiny emberekhez? Miért lesz Isten Fia, Jézus Krisztus emberré? Miért vállalja megváltói küldetését, a szenvedést és a halált? Miért indul az irgalmas Isten az elveszett, a bűnös ember után? A válasz egyszerű: Isten úgy tekint rám, hogy az övé, az ő gyermeke vagyok.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Várja a mi lelkünk az Urat, jobban, mint az őrök a hajnalt, mert tudjuk, még egy kis idő, és újra velünk leszel, Üdvözítőnk. Óvj meg minket attól, hogy velünk kelljen perbe szállnod, hogy dicsőséged elé nem a te szolgálatod ruhájában álltunk. Add, hogy mint az Úr szolgálóleánya, szívünkben őrizzük tetszésed keresését. Legyen velünk a te kegyelmed, és jöjj el, Urunk, ne késlekedj!