Napi evangélium

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.

Elmélkedés:

Jézus gyógyításairól, mint a messiási idők jeléről ezen a héten már szót ejtettünk. Ma szintén egy ilyen csodával, jellel találkozunk az evangéliumban. Két vak ember fordul Jézushoz és segítségét kérik. Nincs abban semmi különös, hogy egy vak látni szeretne, s ennek érdekében olyan személytől kér segítséget, aki másokat már meg tudott szabadítani betegségükből, az viszont már figyelemreméltó, hogy „Dávid fiának” nevezik azt, akitől gyógyulásukat várják (vö. Mt 9,27). E sajátos megszólítás hátterében az a Jézus korában általánosan elterjedt felfogás áll, amely szerint az eljövendő messiás a zsidó történelem egyik legfontosabb uralkodója, Dávid király leszármazottja lesz. A messiásról szóló prófétai jövendölések ugyanis említést tesznek arról, hogy Dávid családjából származik majd a messiás, s e jövendöléseket a vallásos zsidók többsége jól ismerte, minden bizonnyal a történetben szereplő két vak is. A csodát, a látást, szemük gyógyulását tehát Jézustól, a Messiástól várják, legalábbis erre utal a „Dávid fia” kifejezés.
Mindezek fényében könnyebben megértjük Jézus kérését arra vonatkozóan, hogy a meggyógyult vakok ne beszéljenek a velük történtekről. Nem akarta ugyanis erősíteni azt a téves korabeli várakozást, amely szerint inkább király vagy uralkodó, mintsem szenvedő szolga lesz a messiás. Én milyen messiást, megváltót várok?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, tégy engem békéd eszközévé. Hadd vigyem a szeretetet, ahol a gyűlölet uralkodik, a megbocsátást oda, ahol a vétek él. Hogy egyességre hozzam azokat, akik széthúzásban élnek, s az igazságot vigyem oda, ahol a tévely az úr. Hadd vigyem a hitet, hogy szétoszlassam a sötétséget, s az örömöt vigyem oda, ahol szenvedés az élet.
Assisi Szent Ferenc