Napi evangélium

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”

Elmélkedés:

Az adventi időszak kezdetén új szavakkal frissítjük szókincsünket. Valójában nem is újak e szavak, kifejezések, fogalmak, hanem talán csak megfeledkeztünk róluk egy ideje. Értelmüket jól ismerjük, s értékük most újra fontossá vált. Várakozás, készület, csend, virrasztás, eljövetel, vágyakozás, újrakezdés. Adventi szavaink jelzik: új idő kezdődött.
Az evangéliumban egy katonatisztről olvasunk, aki szintén felfrissíti szókincsét, mert olyan helyzetbe kerül, hogy szükségét látja új stílusban beszélni. Beosztottjaihoz kemény, határozott, utasító, parancsoló módon szól, most viszont, amikor Jézust szólítja meg, hangja elcsendesedik, alázatosságról árulkodik, bizalomról tanúskodik. Mert kérni csak alázattal, bizalommal érdemes. A százados nem követelőzik, hanem szerényen kér. Azt kéri Jézustól, hogy gyógyítsa meg szolgáját. A mi Urunk szívesen indulna is azonnal, de ekkor a katona újabb tanújelét adja szerénységének, bizalmának, hitének. Kifejezi, hogy méltatlan arra, hogy Jézus a házába jöjjön, otthonába lépjen, ezért azzal is megelégszik, ha néhány szót vagy egy fohászt mond a gyógyulás érdekében. Ezt mondja: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám” (Mt 8,8).
Itt az ideje, hogy Istennel való beszélgetéseimben, imáimban új szavakat, új stílust, új hangot használjak.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jöjj el népek várakozása, Úr Jézus, örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel. Nagy szükségünk van tanácsra, segítségre, oltalomra. Ha saját erőnkből akarunk választani jó és rossz között, könnyen tévedésbe esünk, s észrevétlenül a csalárdság áldozatai leszünk. Ha jók szeretnénk lenni hiányzik belőlünk az erő és a bizalom. amikor ellene akarunk szegülni a gonosznak, gyakran gyöngének bizonyulunk és alul maradunk. Jöjj Uram, világosítsd meg vakságunkat, jöjj segítségére a gyarló gyönge embernek. Jöjj el isteni dicsőség fénye! Jöjj el isteni erő és bölcsesség, tedd fényessé éjszakánkat, oltalmazz a veszélyben, tedd látóvá vakságunkat, erősítsd bátorságunkat, vezess kezeddel fogva minket, hogy hűségesen, szent akaratod szerint járjunk földi zarándokutunkon, míg végül fölveszel az örök hazába, amelyet te alapítottál, és magad építettél fel.