Napi evangélium

Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon.
Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!

Elmélkedés:

Egy angyal megérint
A karácsonyi ünnepre készülvén - mert bizony ideje már most elkezdenünk a készületet - Rembrand József álma című festményét szemlélem. A jelenet a betlehemi istállóban játszódik Jézus világrajötte utáni órákban. A kép középpontjában Mária pihen a szalmán, karjai között kendőjébe takarva a kis Jézus. Mária alszik, álmában karolja át a Megváltót, aki alig látszik. A háta mögött imára kulcsolt kézzel József pihen, ő is alszik. A festmény harmadik alakja, akiből a fény árad, egy angyal, az Isten küldötte, aki mutatóujjával megérinti József vállát. Éppen azt készül elmondani Józsefnek, hogy még azon éjjel menekülnie kell Egyiptomba, mert Heródes halálra keresi az újszülött gyermeket. A kép által rögzített pillanat folytatásaként József kinyitja szemét, felkel és pakolni kezdi kevéske holmijukat. Mozdulataiban nincs sietség. A figyelmeztetést időben kapta. Miután kivezette a felmálházott szamarat az ajtó elé, visszalép az istállóba, még egyszer körbenéz a szegényes helyen, majd Máriához hajol, csendesen ébreszti, hogy a gyermek fel ne ébredjen, aztán indulnak messzi országba, menekülnek.
Advent első vasárnapján azzal a szándékkal is felidézhetném e jelenetet, hogy már most, az adventi készület kezdetén gondoljunk arra, hogy hová kell elindulnunk és megérkeznünk, kivel találkozhatunk és milyen öröm vár majd minket karácsony ünnepén. Emellett gondoljunk most arra, hogy egy angyal, akit Isten küld, hozzánk lép, megérint minket, üzenetet hoz. Egy angyal fel akar ébreszteni, útnak szeretne indítani minket. Ne villámcsapásszerű ébresztésre gondoljunk, hanem csak egy gyengéd érintésre. Nem kell kapkodnunk, nem kell sietnünk, minket most nem üldöznek, nem kell menekülnünk. Van még időnk, a figyelmeztetést időben kaptuk. Ébredjünk, itt az ideje a készülődésnek, induljunk! Az evangéliumban éjszakai virrasztásról, éberségről, készületről, várakozásról olvasunk. Arról, hogy egy ember idegenbe indul, elhagyja otthonát, mindenét a szolgákra bízza, a kapuőrnek pedig megparancsolja, hogy virrasszon, éberen várja visszatértét (vö. Mk 13,34). Az advent jegyében helyénvaló éberen virrasztó kapuőrnek tekintenünk magunkat, de mégis vegyük inkább a bátorságot, hogy a ház tulajdonosai vagyunk, akik éppen útnak indulunk. A korábbi években már vigyáztunk eleget a házunkra, vagyonunkra, életünkre, most ideje kilépnünk a magunk világából. Ideje elindulnunk egy szegényesnek tűnő hely felé, amely megújulást, megváltást, újjászületést tartogat számunkra. Vásárlások és rohangálások nélkül el tudom képzelni az adventet. A sötétben gyengén világító fény nélkül már nehezen. Csend nélkül, hallgatás nélkül, álom nélkül, üzenet nélkül, érintés nélkül, indulás nélkül, találkozás nélkül már biztosan nem. Miként a betlehemi Gyermek nélkül is elképzelhetetlen a karácsony.
Az adventi koszorún a négy közül egy gyertyát gyújtunk meg a mai vasárnapon. Legyen ez az első az indulás gyertyája! Gondolj arra, hogy egy angyal megérintett! Kelj fel és indulj!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk és Megváltónk! Küldötted érintésére, a te üzenetedre elindulunk adventi utunkon. Elindulunk az úton, amely Betlehem felé vezet. Szívünkben él az elhatározás, hogy jótettekkel siessünk feléd. Segíts minket, hogy ne maradjon csupán elhatározás ez a szándékunk, hanem valóban elinduljunk. Köszönjük, hogy nekünk adod az adventi készület idejét. Adj nekünk erőt, hogy haladjunk a lelki felkészülés útján és találkozhassunk veled, az Isten Fiával. Adj bátorságot az induláshoz!