Napi evangélium

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”

Elmélkedés:

Jézus figyelmeztetése egyrészt Jeruzsálem városának, másrészt annak lakóinak szól: „Bárcsak felismernéd, ami üdvösségedre szolgál!” (Lk 19,42) – olvassuk a mai evangéliumban. A pusztulás megjövendölése inkább a városra vonatkozik, ami aztán be is következett néhány évtizeddel később. Jeruzsálem legfeljebb csak a nevében hirdeti, hogy a béke városa, hiszen úgy tűnik, mind a mai napig a békétlenség uralkodik falai között, s nem szűnnek a vallási különbség okozta viszályok. Ugyanakkor Jézus szavait úgy is értelmezhetjük, hogy az embereket is utolérheti a végzet, ha nem ismerik fel és nem teszik meg mindazt, ami az üdvösségükhöz szükséges.
Jó volna, ha életünk minden cselekedetében, minden döntésében szerepelne az üdvösség szempontja, s csak olyan dolgokat tennénk, ami közelebb segít minket ahhoz, hogy eljussunk az örök üdvösségre. Miközben végezzük munkánkat és teljesítjük kötelességeinket, ez legyen életünk legfőbb irányultsága és szándéka!
Kérjük a Szentlelket, a jó tanács Lelkét, hogy mutassa meg nekünk mindazt, ami üdvösségünkhöz szükséges. Világosítsa meg értelmünket, hogy felismerjük az üdvösség útját és erősítse meg akaratunkat, hogy hűségesen járjunk ezen az úton. Adja meg nekünk, hogy a sok fontosnak tűnő dolog közt felismerjük az egyedül szükségeset! Ha felismerjük, amit üdvösségünk érdekében tennünk kell, Jézusnak nem kell miattunk sírnia.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, igazságos Bíró nagy, letekintesz a mennyből az emberekre, és ismered gondolatainkat. Áldunk téged, Krisztus, mert egyedül te tudod, mi lakik színünkben! Hálásak vagyunk, hogy tudhatjuk, saját kincseidet kínálod nekünk, s nem veszendő aranyat. Hadd teljen meg szívünk országod javaival!