Napi evangélium

Abban az időben: Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.

Elmélkedés:

Isten házában
A mai napon a Lateráni Szent János-bazilika felszentelését ünnepeljük. A bazilika Róma városában található, a mindenkori szentatyának, mint Róma püspökének a székesegyháza, valamint „a város és a földkerekség minden templomának anyja és feje.”
Az ünnep evangéliuma a jeruzsálemi templom megtisztításának, a kereskedők kiűzésének történetét beszéli el, nem elhallgatva Jézus felindultságát. Felfokozott helyzetekben, amikor megnyilvánul emberi természetünk hevessége vagy eltölt minket valamiféle indulat és buzgóság, gyakran elszóljuk magunkat. Itt nem a káromkodásokra vagy más trágár beszédre gondolok, mert sosem veszíthetjük el annyira önuralmunkat, hogy ne tudnánk odafigyelni beszédünkre. Az elszólás esetében egyszerűen csak arra gondolok, hogy felindultságunkban olyan dolgokat is elmondunk, amit más, nyugodtabb helyzetben nem árulnánk el.
Hasonló történhetett Jézussal is. Miután nagyon megindultan és meglehetősen hevesen kiűzi a kereskedőket az Isten házából, a mi Urunk elszólja magát a csodajelet követelő nép előtt és – bár burkoltan, de mégis felismerhetően - feltámadásáról beszél. Amikor az evangéliumi beszámolók szerint megjövendöli szenvedését és halálát, általában feltámadására is tesz utalást, most azonban nem egy ilyen jövendölésről van szó. Jézus elszólja magát, elárul valamit eljövendő sorsáról, de az emberek nem értik meg beszédét. Jézus teste lesz az a „templom,” amely a halál nagypénteki rombolása után három nap múlva újjáépül húsvét hajnalán a feltámadásban.
Jézus, a mennyei Atya Fiaként jogosan tartotta a jeruzsálemi templomot saját otthonának. A kereskedők egyrészt azért háborodtak fel, mert kiűzte őket megszokott és jó jövedelmet biztosító helyükről, másrészt azon is megbotránkoztak, hogy Jézus Isten Fiának tartja magát, hiszen nyíltan a saját Atyja tulajdonaként beszél arról a templomról, amely hitük szerint az egyetlen Isten lakóhelye. A mennyei Atya gyermekeiként mi is jogosan tekintjük saját plébániánk templomát, az Isten házát a mi otthonunknak. E házba Jézus egyrészt vendégségbe hív minket, hogy saját testét nyújtsa nekünk lelki ételként, másrészt azt is szeretné, ha igazi otthonra lelnénk Isten házában, akinek gyermekei vagyunk.
Jézus rejtélyes kijelentést tesz, amikor ezt mondja: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” (Jn 2,19). Szavait nem értik, mint ahogy cselekedetét sem. A kijelentés értelme rejtve marad egy ideig mind tanítványai, mind ellenfelei számára. De mindkét csoport jól megjegyzi azt, s maguk között talán többször meg is vitathatták annak értelmét. Jézus ellenfeleinek akkor jut eszébe a mondás, amikor vádolják őt és arra készülnek, hogy halálra ítéljék (vö. Mt 26,61). A kereszt alatt gúnyos hangnemben szintén felemlegetik mondását az arra járók (vö. Mt 27,40). Az ő számukra tehát még ekkor, azaz a keresztre feszítéskor sem válik világossá e szavak értelme.
Jézus tanítványainak viszont néhány nappal később, a feltámadást követően eszébe jut az egykor tett állítás, s megértik, hogy saját feltámadását jövendölte meg előre Mesterük. A feltámadás hitünk számos titkát világítja meg. A feltámadt Krisztus hirdeti, hogy Isten jelen van a világban. Jelen van mindenütt, ahol ott van a Feltámadott.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! Te valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben, jelen vagy templomainkban. Minden templom az igaz Isten imádására és tiszteletére szolgáló hely, jelenléted helye, a hívő közösség helye, a veled való találkozás helye, az irgalom helye. Jelenléted, közelséged miatt templomainkban mindannyian otthon érezhetjük magunkat. A templom számunkra egy kis földi mennyország. Segíts minket, hogy a mennyei Atya földi házából az ő örök házába, a mennybe jussunk!