Napi evangélium

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”

Elmélkedés:

Egy fiatal pap mesélte első, önálló plébánosi helyének tapasztalatait néhány hónap után. A legtöbben azért jönnek a plébániára, hogy az egyházközségi hozzájárulást befizessék vagy misét írassanak. Néhányan keresztelés vagy esküvő ügyében kerestek fel, mások hivatali ügyben. Volt, aki ajánlást kért gyermekének az egyházi iskolába, voltak koldusok is, akik adományt kértek. Ha a községben megállítanak, mindig azt kérdezik, hogy mikor lesz a legutóbb elhunyt személy temetése. Viszont azt még senki sem kérdezte meg, hogy hogyan üdvözülhet.
Ennyire kevesen lennének, akik üdvözülni akarnak? – kérdezzük az eset és a mai evangélium kapcsán, amely szerint Jézustól is megkérdezték egykor, hogy kevesen vannak-e, akik üdvözülnek. A mindennapi teendőink között sajnos gyakran elfeledkezünk végső célunkról. Egész emberi életünknek csak akkor van értelme, ha állandóan egyre közelebb kerülünk az üdvösséghez. Hiábavaló minden fáradozásunk és munkánk, ha ettől eltávolít bennünket. Tevékenységeink közben néha gondoljunk arra, hogy előbbre jussunk az üdvösség útján! Ha nem tudjuk a módját, feltétlenül kérdezzük meg valakitől, aki Isten szolgájaként tevékenykedik.
Bátorítok mindenkit, tegyen egy próbát! Ezen a héten kérdezze meg a plébános vagy káplán atyától, hogyan üdvözülhet? Ha első pillanatban furcsán nézne, nyugodtan ismételjük meg a kérdést, hivatkozzunk arra, hogy Jézustól is ezt kérdezték egykor.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Nagyasszony, tudom, hogy te végtelenül jó vagy, s legyőzhetetlen szeretettel szereted azokat, kiket Fiad és Istened benned és általad királyi kedvességgel szeret. Kezeidben vannak az Úr irgalmasságának kincsei, s te vagy egyedül ilyen tisztességre rendelt. De kezed nem őrzi féltékenyen e kincseket, mivel keresed az alkalmat, hogy megmentsd a nyomorultakat, és kiáraszd az irgalmasságot. Dicsőséged nemhogy csökkenne, hanem növekszik, amikor a bűnbánók megkapják a bocsánatot, s a megigazultak a dicsőséget!
Damiani Szent Péter