Napi evangélium

Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt mondjátok: „Eső jön!”, és úgy is történik. Ha déli szél fúj, azt mondjátok: „Hőség lesz!”, és megjön az is. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele, hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.

Elmélkedés:

Az emberek egymással való kapcsolataikban különféle jeleket használnak. Maga a beszéd és az írás is ilyen jelnek számít. A jelek nem feltétlenül titkos dolgok, de csak az érti meg őket, aki ismeri jelentésüket és helyesen képes őket alkalmazni. Az ember megtanult olvasni a természet jeleiből, azaz megfigyelt bizonyos visszatérő jelenségeket, összegyűjtötte tapasztalatait és ezekből következtetéseket von le a jövőre vonatkozóan.
Hosszabb ideig tartó megfigyelésekre és a népi bölcsességre alapozott, az időjárásra vonatkozó jelekről beszél Jézus a mai evangéliumban, amelyek alapján az emberek előre meg tudták mondani, hogy milyen idő várható. Mégsem csupán a modernkori meteorológia előzményeiről vagy kezdeteiről beszél, hanem jelképes értelemben az idők jeleiről.
A vallásos ember saját életében és környezetében bizonyos dolgokat isteni jeleknek tulajdonított már a régi időkben is és most is. Isten mindig olyan jeleket ad, amelyek alkalmazkodnak emberi természetünkhöz, s éppen ezért észrevehetőek és érthetőek számunkra. Olyan jelek ezek, melyek üdvösségünket segítik, s amelyek egyúttal az ő jelenlétét és szeretetét jelzik. Végzetes lehet az, ha valaki nem akar tudomást venni a figyelmeztetésekről és vakon megy előre, hogy megvalósítsa saját elképzeléseit.
Észreveszem-e a jeleket? Értem-e, hogy mit üzen nekem Isten általuk?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, add meg nekem, hogy önmagam mindenki szolgájának tartsam. Amikor csak tehetem, engedelmességben szolgálok, az utolsó helyet választva. Szolgálok azáltal, hogy nem engedem magam kiszolgálni, hanem szolgálok másokat, bármit kell is tennem, bármi feladatot ellátnom. Minderre te magad mutattál példát, aki Isten, Mester és Úr voltod ellenére úgy voltál az apostolok között, mint aki szolgál. Add, hogy a te példád szerint és veled együtt én is lelkemet adjam sokak megváltásáért.
Boldog Charles de Foucauld