Napi evangélium

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”.
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!”

Elmélkedés:

Jézus több alkalommal beszélt arról, hogy ne aggódjunk életünk és megélhetésünk miatt, mert Isten gondoskodik rólunk. Tanítását nem érti meg mindenki. Egyesek az isteni gondoskodás helyett inkább a földi javakban, az anyagiakban bíznak. Ennek példáját láthatjuk a mai történetben. Mivel a zsidó családokban a legidősebb fiú volt mindig az örökös, a többiek nem kaptak örökséget. Egy ilyen, örökség nélkül maradt ember fordul Jézushoz, mert úgy gondolja, hogy számára nagyobb biztonságot jelentene az, ha testvére lemondana javára az örökség egy részéről.
Az eset alkalmat ad Jézusnak arra, hogy figyelmeztesse tanítványait: „nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete” (Lk 12,15). Törekedjenek inkább a szegénységre és az anyagi javaktól való függetlenségre, mert a gazdagság utáni vágy megbilincseli az embert, szívét elfordíthatja Istentől. Az ostoba gazdagról szóló példabeszéd egyes szám első személyben tárja elénk a gazdag gondolkodását. Ide vezet az énközpontú gondolkodás, amely mindig azt nézi, hogy mi az „enyém,” s mi az, ami megszerezhető számomra. A gazdag hiába gyűjt magának, halálával minden kincsét elveszíti. A történetnek ez a befejezése arra késztet bennünket, hogy megkérdezzük: Mi az értelme az életemnek? Az evangélium válasza a kérdésre: az Isten iránti szeretetben kell növekednünk és nagylelkűen kell adakoznunk, hogy lélekben gazdagodjunk. És az én válaszom hogy hangzik?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, egyetlen mozdulatod, amellyel felajánlod a kenyeret akkor is, ha látszólag nincs értelme – hiszen a kenyér túl kevés – megtöri a hitetlenséget. A te kezedben egy parányi gesztus, egy falat kenyér is tömeget táplál. Mindaz a kevés, ami tőlünk fakad, kezedben világot tápláló gazdagsággá változik. Segíts, hogy megtegyem ezt az egy mozdulatot.