Napi evangélium

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!

Elmélkedés:

A Fiú menyegzője
A mai evangéliumi rész címe a legtöbb bibliafordításban így szerepel: példabeszéd a királyi menyegzőről. Jézus egy történetet mond el egy királyról, aki lakodalmat, menyegzőt tart. Amikor mindent előkészített, elküldte a szolgáit, hogy meghívását továbbítsák a leendő vendégeknek. Ők azonban mindenféle kifogással visszautasították a meghívást. Az okokat olvasva érezzük, hogy nem csupán udvariatlanságról van szó, hanem a vendégszeretet elutasításáról is. Ekkor a király újra elküldi szolgáit, hogy válogatás nélkül hívjanak mindenkit a menyegzőre. Ennek köszönhetően megtelik a lakodalmas ház. A történet lezárásaként szerepel még, hogy a király eltávolíttatja a vendégek közül azt, aki nem öltözött fel az alkalomhoz illően ünneplő ruhába.
A történet értelmezése, magyarázata egy apróságon teljesen félrecsúszhat. Mégpedig azon, amit szándékosan kihagytam a történet vázlatos ismertetéséből. Bizonyára észrevettük, hogy kimaradt, hogy a király a fiának rendezte a menyegzőt. És ez a történet kulcsfontosságú eleme, amely megadja a helyes értelmezés irányát. Jézusnak ez a példabeszéde a gyilkos szőlőmunkásokról szóló beszédet követi (Mt 21,33-43). Azt olvastuk az elmúlt vasárnapon és tartalmilag ahhoz kapcsolódik. Mindkettőben szerepel a fiú, az elsőben a szőlősgazda fia, akit megölnek, a másodikban a király fia, illetve szerepel a munkások és a meghívottak részéről a fiú iránti tiszteletlenség, elutasítás.
Máté evangéliumának ezen utolsó fejezeteiben, a példabeszédekben és Jézus utolsó napjainak leírásában egyaránt az „Isten Fia” kifejezés a központ. Az írástudók és a főpapok nehezményezik, hogy Jézus Isten Fiának tartja magát és a nép hisz abban, hogy ő az Isten Fia. Elfogatását követően a zsidó főtanács hallgatja ki őt. A főpap ezt a kérdést teszi fel: „Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?” (Mt 26,63). Miután a kérdésre válaszolva Jézus nem tagadta, hanem nyíltan megvallotta, hogy ő az Isten Fia, a főtanács kimondja a halálos ítéletet. A kereszten függő Jézus felé elhangzik a gúnyos szó: „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” (Mt 27,40). Az Úr halálát követően a római százados ezt mondja: „Ez valóban Isten Fia volt” (Mt 27,54).
A hit és a hitetlenség, az elfogadás és az elutasítás központi kérdése így hangzik: Jézus valóban az Isten Fia? A Jézus körül megjelenő szereplők is ennek megfelelően kerülnek az egyik vagy a másik oldalra. Egyesek hisznek istenfiúságában, mások nem. A gazda fiát megölő szőlőmunkások és a király fiának lakodalmáról távolmaradók azokat jelentik, akik nem hisznek Jézus istenségében. Ugyanakkor ott vannak a másik oldal képviselői. A két példázat ugyan nem szól részletesen róluk, de nyugodtan továbbgondolhatjuk az eseményeket, hiszen a jézusi példázatok erre ösztönöznek minket. Vannak jó szolgák, jó munkások, akik készséggel szolgálnak Istennek. Akik életük értelmét abban találják meg, hogy Istennek engedelmeskedjenek. Vannak, akik menyegzős ruhájukat magukra öltve odaülnek a lakodalmi asztalhoz, mert részesedni akarnak a király örömében, de még inkább a fiú örömében. Kész vagyok-e a munkájukat csendesen, becsülettel végző szolgák közé állni, hogy helyem legyen a lakodalmi asztalnál?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Isten Fiának hitében élek, aki szeret engem és a kereszten feláldozta magát mindenki üdvösségéért. Uram, erősítsd istenségedbe vetett hitemet! Te meghívsz, hogy éljek veled és a te szeretetedben. Meghívsz, hogy éljek a reményben, amely az örök élet felé vezető utat jelöli ki. Meghívsz a lelki újjászületésre és a bűnbánat útjára. Meghívsz az Isten országába, hogy veled éljek földi életem során, és a feltámadás után Istennel éljek az örök életben. Örömmel fogadom el hívásodat, add nekem legalább az utolsó helyet házadban!