Napi evangélium

A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött, nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták Jézusnak –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez, Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Jézus azután tanítványaihoz fordult, és így szólt: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Elmélkedés:

Az evangélium szerint a tanítványok Jézus nevében számtalan csodát tudtak tenni küldetésük során. Missziós útjukról visszatérve elismerik, hogy nem saját erejüknek vagy különleges képességüknek köszönhető az eredmény, hanem annak, hogy Jézus nevében cselekedtek. Megértették, hogy amikor az Úr elküldte őket, akkor nem azt kérte tőlük, hogy önmagukról beszéljenek, hanem mindarról, amit Mesterüktől tanultak, mellette átéltek.
Keresztényként és Krisztus tanítványaiként nekünk is így kell élnünk, ez a tanúságtétel lényege. Hiszen nem a mi személyünk fontos, hanem Jézusé. Neki kell állandóan növekedni bennünk, hogy az ő nevében hirdessük a szeretet lehetőségét és felemelő erejét a reményvesztett embereknek. Új életmódot tanulunk, Jézus életmódját. Új nevet kapunk, de ne csupán a nevünk legyen krisztusi, hanem egész életünk és minden cselekedetünk!
Érdemes odafigyelnünk az örömre a mai részlet kapcsán. A szakasz azzal kezdődik, hogy a tanítványok „nagy örömmel tértek vissza” (Lk 10,17). Beszámolójukból, szavaikból szintén öröm, lelkesedés sugárzik: olyan dolgokat tettek, amit elképzelni sem tudtak korábban. Később Jézus ezt mondja nekik: „annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben” (Lk 10,20).
Eltölt-e engem a Krisztushoz tartozás öröme? Örömmel engedelmeskedem-e neki? Öröm tölti-e el szívemet, amikor arra gondolok, hogy Isten gyermeke vagyok?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Mária áldott rózsafüzére, édes lánc, mely Istenhez láncolsz minket, szeretet köteléke, mely az angyalokkal egyesítesz, az üdvösség tornya a pokol szakadékában, biztos kikötő az általános hajótörésben, nem hagyunk el soha többé. Te légy erősségünk halálküzdelmünk óráján. Tiéd legyen kialvó életünk utolsó csókja. És ajkunk utolsó lehelete a te édes neved legyen, ó Rózsafüzér Királynője, ó drága Anyánk, ó bűnösök Menedéke, szomorúak hatalmas Vigasztalója. Légy áldott mindenütt, ma és mindörökké, a földön és az égben.
Bartolo Longo